A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Rögzítsük a koordináta-rendszerünk kezdőpontját a két gyöngyszem tömegközéppontjához, az tengelyt pedig válasszuk a vízszintes szálakkal párhuzamosnak! Ez az inerciarendszer a ,,laboratóriumi rendszerhez'' képest sebességgel halad, a gyöngyszemek kezdeti sebessége tehát innen nézve A tömegközéppont az ,,ütközés'' során mindvégig mozdulatlan marad. Nem változik a rendszer teljes (mozgási + elektrosztatikus) energiája sem, minden pillanatban a kezdeti értékkel egyezik meg. (A gyöngyszemek kezdetben ,,elég messze'' vannak egymástól, ezért az elektrosztatikus kölcsönhatási energiájuk elhanyagolhatóan kicsi.) A gyöngyszemek ütközése a kezdeti sebességük (és az ebből kiszámítható összenergiájuk) nagyságától függően háromféleképpen játszódhat le. 1. eset: Ha az egymást taszító gyöngyök elegendő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy távolságra megközelítsék egymást, s még ekkor is mozognak, akkor ismét eltávolodva egymástól elegendően hosszú idő múlva ugyanakkora sebességgel fognak mozogni, mint kezdetben. Ez a mozgás a laboratóriumi rendszerből nézve annak felel meg, hogy a tömegű gyöngy sebességgel mozog, a tömegű pedig megáll. Ez az eset különböző töltésű, tehát egymást vonzó gyöngyszemeknél mindig bekövetkezik, azonos előjelű töltéseknél azonban csak akkor, ha vagyis ha 2. eset: Ha (azonos előjelű töltéseknél) a fenti egyenlőtlenség nem teljesül, hanem akkor a gyöngyszemek még azelőtt megállnak, hogy egymást távolságra megközelítették volna, majd visszafordulva a sebességük (elegendően hosszú idő múlva) a kezdeti érték -szeresére, -re, illetve -re változik. Ezek a sebességek a laborrendszerben | | értékeknek felelnek meg. Ezek a végsebességek a rugalmas ütközés ismert képleteiből, a mechanikai energia és az impulzus megmaradásának törvényéből is megkaphatók. (Természetesen az 1. esetben megadott végsebességek is összhangban állnak az energia- és az impulzusmegmaradás törvényével. A rugalmas ütközések szokásos tárgyalásánál mégsem vesszük figyelembe ezt a ,,megoldást'', hiszen az csupán annak felel meg, hogy a két test sebességváltozás nélkül elhalad egymás mellett.) 3. eset: A fenti két lehetőséget elválasztó határesetben, vagyis amikor a két gyöngyszem éppen távolságra képes megközelíteni egymást, ott (a tömegközépponti rendszerből nézve) megállnak. A laboratóriumi rendszerhez viszonyítva egyforma, sebességgel mozognak. Ez az eset a rugalmatlan ütközésnek felel meg: a testek mechanikai energiája lecsökken, csak a lendületük összege marad változatlan. Ez a lehetőség bizonyos értelemben ,,instabil'': a kezdeti sebesség végtelen finom beállítását igényelné. Mivel ez ténylegesen nem valósítható meg, a rendszer menthetetlenül ,,bebillen'' az első, vagy a második eset valamelyikébe.
Kacsuk Zsófia (Budaörs, Illyés Gy. Gimn., IV. o.t.) és |
Mező Tamás (Szeged, Radnóti M. Gimn., II. o.t.) dolgozata alapján |
|