Feladat: 3076. fizika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Kacsuk Zsófia ,  Mező Tamás 
Füzet: 1998/január, 57 - 58. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Coulomb-potenciál, Coulomb-energia, Impulzusmegmaradás törvénye, Munkatétel, energiamegmaradás pontrendszerekre, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1997/május: 3076. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Rögzítsük a koordináta-rendszerünk kezdőpontját a két gyöngyszem tömegközéppontjához, az x tengelyt pedig válasszuk a vízszintes szálakkal párhuzamosnak! Ez az inerciarendszer a ,,laboratóriumi rendszerhez'' képest u0=mm+Mv0 sebességgel halad, a gyöngyszemek kezdeti sebessége tehát innen nézve

um=v0-u0=Mm+Mv0,
uM=-u0=-mm+Mv0.
A tömegközéppont az ,,ütközés'' során mindvégig mozdulatlan marad. Nem változik a rendszer teljes (mozgási + elektrosztatikus) energiája sem, minden pillanatban a kezdeti
E0=12mum2+12MuM2
értékkel egyezik meg. (A gyöngyszemek kezdetben ,,elég messze'' vannak egymástól, ezért az elektrosztatikus kölcsönhatási energiájuk elhanyagolhatóan kicsi.)
A gyöngyszemek ütközése a kezdeti sebességük (és az ebből kiszámítható összenergiájuk) nagyságától függően háromféleképpen játszódhat le.
1. eset: Ha az egymást taszító gyöngyök elegendő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy d távolságra megközelítsék egymást, s még ekkor is mozognak, akkor ismét eltávolodva egymástól elegendően hosszú idő múlva ugyanakkora sebességgel fognak mozogni, mint kezdetben. Ez a mozgás a laboratóriumi rendszerből nézve annak felel meg, hogy a m tömegű gyöngy v0 sebességgel mozog, a M tömegű pedig megáll. Ez az eset különböző töltésű, tehát egymást vonzó gyöngyszemeknél mindig bekövetkezik, azonos előjelű töltéseknél azonban csak akkor, ha
12mum2+12MuM2>kqQd,
vagyis ha
v0>2(m+M)kqQmMd.

2. eset: Ha (azonos előjelű töltéseknél) a fenti egyenlőtlenség nem teljesül, hanem
v0<2(m+M)kqQmMd,
akkor a gyöngyszemek még azelőtt megállnak, hogy egymást d távolságra megközelítették volna, majd visszafordulva a sebességük (elegendően hosszú idő múlva) a kezdeti érték -1-szeresére, -um-re, illetve -uM-re változik. Ezek a sebességek a laborrendszerben
vm'=m-Mm+Mv0,illetvevM'=2mm+Mv0
értékeknek felelnek meg. Ezek a végsebességek a rugalmas ütközés ismert képleteiből, a mechanikai energia és az impulzus megmaradásának törvényéből is megkaphatók. (Természetesen az 1. esetben megadott végsebességek is összhangban állnak az energia- és az impulzusmegmaradás törvényével. A rugalmas ütközések szokásos tárgyalásánál mégsem vesszük figyelembe ezt a ,,megoldást'', hiszen az csupán annak felel meg, hogy a két test sebességváltozás nélkül elhalad egymás mellett.)
3. eset: A fenti két lehetőséget elválasztó határesetben, vagyis amikor
v0=2(m+M)kqQmMd,(3)
a két gyöngyszem éppen d távolságra képes megközelíteni egymást, ott (a tömegközépponti rendszerből nézve) megállnak. A laboratóriumi rendszerhez viszonyítva egyforma, vm'=vM'=u0 sebességgel mozognak. Ez az eset a rugalmatlan ütközésnek felel meg: a testek mechanikai energiája lecsökken, csak a lendületük összege marad változatlan. Ez a lehetőség bizonyos értelemben ,,instabil'': a kezdeti sebesség végtelen finom beállítását igényelné. Mivel ez ténylegesen nem valósítható meg, a rendszer menthetetlenül ,,bebillen'' az első, vagy a második eset valamelyikébe.
 Kacsuk Zsófia (Budaörs, Illyés Gy. Gimn., IV. o.t.) és
 
 Mező Tamás (Szeged, Radnóti M. Gimn., II. o.t.) dolgozata alapján