Feladat: F.3036 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 1995/április, 222 - 223. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Harmadfokú (és arra visszavezethető) egyenletrendszerek, Számtani-mértani egyenlőtlenségek, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1994/november: F.3036

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Jelöljük tetszőleges a, b egész számokra m(a,b)-vel az

x1+x2+...+x5=a;
 
x13+x23+...+x53=b
(3)
egyenletrendszer megoldásainak számát az 1000-nél nem nagyobb abszolút értékű egészek körében. Nyilván m(a,b)=0, ha |a|>5000 vagy |b|>5109.
A (3) egyenletrendszer megoldásait összepárosíthatjuk az
x1+x2+...+x5=-a;
 
x13+x23+...+x53=-b
(4)
egyenletrendszerével, ha xi helyére mindenhol -xi-t írunk, ezért m(a,b)=m(-a,-b) mindig teljesül.
Csoportosítsuk (1) megoldásait aszerint, hogy x1+...+x5 és x13+...+x53 értéke mennyi. Ha x1+...+x5=a és x13+...+x53=b, akkor x6+...+x10=-a és x63+...+x103=-b, és az ilyen esetek száma m(a,b)m(-a,-b)=m2(a,b). Ha ezt minden lehetséges a, b számpárra összegezzük, megkapjuk (1) megoldásainak számát:
M1=|a|5000|b|5109m(a,b)m(-a,-b)=|a|5000|b|5109m2(a,b).(5)
Hasonlóan kapjuk, hogy (2) megoldásainak száma
M2=|a|5000|b|5109m(a,b)m(1-a,1-b)=|a|5000|b|5109m(a,b)m(a-1,b-1).(6)

Alkalmazzuk az uv12(u2+v2) egyenlőtlenséget (6) minden tagjára. (Ez az egyenlőtlenség minden valós számpárra teljesül és egyenlőség pontosan akkor áll, ha u=v.)
M2=|a|5000|b|5109m(a,b)m(a-1,b-1)|a|5000|b|510912(m2(a,b)+m2(a-1,b-1))|a|5001|b|5109+1m2(a,b)=M1.
Tehát M2M1. Egyenlőség csak akkor állhatna, ha minden a, b számpárra m(a,b)=m(a-1,b-1) lenne. Ez azonban nem igaz, mert például m(5001,5109+1)=0 és m(5000,5109)=1. (Az egyetlen eset, amikor x1+...+x5=5000 és x13+...+x53=5109, ha x1=...=x5=1000.)
Ezzel az állítást igazoltuk.
 

Megjegyzések. 1. Többen, érdemleges indoklás nélkül, azt állították, hogy (1)-nek csak olyan megoldásai vannak, amelyekben az xi-k páronként ellentettek, illetve (2) megoldásaiban az xi-k közül az egyik 0, egy másik 1, a többi pedig páronként ellentettje egymásnak. (Ezeket nevezhetjük ,,triviális'' megoldásoknak.)
Ez a sejtés nem igaz. Például (1) egy nem triviális megoldása x1=-16, x2=13, x3=12, x4=10, x5=-8, x6=-7, x7=5, x8=-4, x9=-3, x10=-2; a (2) egyenletrendszer egy nem triviális megoldása x1=-12, x2=11, x3=10, x4=-9, x5=8, x6=-7, x7=-5, x8=4, x9=3, x10=-2.
2. A megoldás elmondható akkor is, ha (2)-ben a két konstanst másra cseréljük. Ez azt jelenti, hogy az
x1+x2+...+x10=c;x13+x23+...+x103=d
egyenletrendszernek c=d=0 esetén van a legtöbb megoldása.
Ez az eredmény lehetőséget ad M1 alsó becslésére is.