A lázmérőben hajszálcsövet alkalmaznak, hogy a higany hossz-irányú tágulása viszonylag nagy legyen, s le lehessen olvasni a skáláról a tized fokokat is. Ennek az a hátránya, hogy a szálat vékonysága miatt alig lehetne látni, ezért felnagyítják. A hajszálcső üveghengerét az alkotó mentén domborúra képezik ki, így az hengeres lencseként viselkedik, de csak a skálalapra merőleges irányban, azzal párhuzamosan nem.