A világcsúcstartó úszók átlagsebessége 100 méteres gyorsószásnál kb. $2\text{m/s}$, 1500 méteres gyorsúszásnál pedig $1\mathrm{,}7\text{m/s}\mathrm{.}$ Egy század másodperc alatt ilyen sebességek mellett $2\text{cm}$-t, illetve $1\mathrm{,}7\text{cm}$-t tesznek meg. A 100 m-es úszásnál tehát 1 cm-es, az 1500 méteresnél pedig $0\mathrm{,}5\text{mm}$-nyi (!) pontossággal kell megépíteni a medencét (ilyen pontossággal kell beállítani a rajtkő és a célbaérést jelző érzékelő közötti távolságot). Minél nagyobb távolságot tesznek meg a versenyzők, annál nagyobb hosszmérési pontosság szükséges a $0\mathrm{,}01\text{s}$-os időmérési lehetőség kihasználhatóságához.
Érdemes végiggondolni, hogy a víz hőmérsékletét milyen pontossággal kell beállítani ahhoz, hogy a medence hőtágulása ne legyen nagyobb a fentebb számított értékeknél. A beton hőtágulási együtthatója $1\mathrm{,}4\cdot {10}^{-5}/{}^{\circ }\text{C}$, ahonnan azt kapjuk, hogy a hosszméret változása szempontjából elfogadható hőmérsékletingadozás 100 m-es úszásnál kb. $\Delta T=15{}^{\circ }\text{C}$, 1500 méteres úszásnál azonban csak $1{}^{\circ }\text{C}$.
A hőmérsékletváltozásnak a medence hosszváltozásán kívül más, sokkal kevésbé számítható, kevésbé ellenőrizhető hatása is van. A melegebb víz belső súrlódása (viszkózitása) kisebb, mint a hideg vízé, emiatt benne kisebb a közegellenállási erő. Másrészt viszont a ,,síkosabb'' vízben az úszó kevésbé tudja húzni magát előre, ez az időeredmények romlásához vezethet. Emellett biológiai különbségeket is okozhat a víz hőmérsékletének megváltozása. Semmi okunk nincs annak feltételezésére, hogy a versenyúszók izmainak teljesítménye a hideg vízben ugyanannyi lenne, mint melegebb vízben. Mindezeket a bizonytalansági tényezőket úgy lehet lecsökkenteni, hogy a versenyuszodák vízhőmérsékletét stabilizálják, $1{}^{\circ }\text{C}$-nál jobban nem engedik megváltozni.