A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. A munkatétel alapján meghatározhatjuk a test sebességét a pálya legalsó pontjában: ( a gördülő karika sugara). Másrészt Newton második törvénye szerint ahol a ciklois görbületi sugara a legalsó pontjában, pedig a keresett nyomóerő. A fenti 2 egyenletből -et könnyen ki tudnánk fejezni, ha ismernénk értékét. Gördítsük ‐ képzeletben ‐ a cikloist geometriailag megadó karikát úgy, hogy a középpontja egyenletesen, sebességgel haladjon. Amikor a karika pontja a legalsó helyzetbe kerül, sebessége , a gyorsulása pedig lesz. Ugyanezt a gyorsulást azonban az egyenletes körmozgás ismert képletéből is kiszámíthatjuk: (A karika középpontjának egyenletes mozgása nem változtatja meg a tiszta körmozgás centripetális gyorsulását.) A kétféleképpen kiszámított gyorsulás összehasonlításából és adódik. A lecsúszó test tehát az álló helyzetben mérlegen mérhető súlyának kétszeresével nyomja a vájatot a pályájának legmélyebb pontjában.
Wagner Róbert (Pannonhalma, Bencés Gimn., IV. o.t.) |
II. megoldás. A pályagörbe görbületi sugarát a legalsó pontban az ábrán látható szerkesztésből is leolvashatjuk. Amíg a karika sugara a legalsó ponthoz tartozó függőleges helyzetéből kicsiny szöggel elfordul, a középpontja elmozdulással -ból -be kerül. Az pont eközben az helyre kerül, ami ‐ kicsiny elfordulás esetén ‐ jó közelítéssel egybeesik az -tól távolságra levő ponttal.
A karika pontbeli sebességének nem lehet irányú komponense, hiszen az pont sebessége nulla. Eszerint az kérdéses pont sebessége merőleges az egyenesre, a pályagörbe görbületi középpontja tehát rajta fekszik meghosszabításán. Az és háromszögek hasonlóságát, továbbá összefüggést felhasználva a görbületi sugárra , a nyomóerőre pedig (a Newton-egyenletből és a munkatételből) adódik.
Borsos Júlia (Győr, Révai M. Gimn., III. o.t.) dolgozata alapján |
|
|