A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Jelöljük a (mondjuk balról) becsapódó vízsugár sebességét -vel, keresztmetszetét -val, a jobbra, illetve balra kifolyó víz hasonló jellemzőit pedig és -vel, illetve és -vel! Egységnyi idő alatt (a megfelelő -vel és -val számolva) térfogatú víz áramlik át a vízsugár keresztmetszetén. Feladatunk tehát a arány és az beesési szög közötti kapcsolat meghatározása.
A vizsgált jelenség (a vízsugár becsapódása a csatornába, majd szétterülése és két részre válása) teljes általánosságában meglehetősen összetett, bonyolult folyamat, ezért néhány egyszerűsítő feltevéssel élünk. Feltételezzük, hogy az áramlás lamináris, örvények nem (vagy nem számottevő mértékben) keletkeznek. Elhanyagoljuk a víz belső súrlódását, továbbá feltételezzük, hogy az áramlás elég gyors ahhoz, hogy a helyzeti energia változása a mozgási energia mellett ne legyen számottevő. Ezen feltevések jogossága szigorúan nem igazolható, és nyilván beállíthatók olyan kísérleti körülmények, amikor ezek a feltételek nem is teljesülnek. Fennáll azonban az ellenkező eset is: elég gyors, de nem túlságosan gyors áramlásnál, illetve nem túl szűk folyadéksugárnál a leírt feltételek jó közelítésnek tekinthetők. A sűrűségű víz áramlására érvényes az anyagmegmaradást kifejező kontinuitási egyenlet: Fennáll továbbá a csatornán egységnyi idő alatt átfolyó vízmennyiség vízszintes irányú impulzusának megmaradását kifejező | | (2) | egyenlet is, hiszen a leírt feltételek (a súrlódás elhanyagolása) mellett a csatorna nem fejt ki vízszintes irányú erőt a folyadékra. Az átfolyó folyadék mozgási energiája sem változik meg (ha a helyzeti energia változását és a belső súrlódást nem vesszük figyelembe), így | | (3) |
Az (1)‐(3) egyenletrendszer még nem elegendő a keresett vízhozam-arány meghatározására, még valamilyen további fizikai törvényt és fel kell használnunk. Ismeretes, hogy súrlódásmentes, lamináris folyadékáramlásnál érvényes a Bernoulli-egyenlet, amely szerint a kifejezés értéke egy-egy áramvonal mentén állandó. Alkalmazzuk ezt a törvényt a becsapódó vízsugarat és a jobb (vagy a bal) oldalon kifolyó vízsugarat összekötő valamelyik áramvonalra! Tekintettel arra, hogy a helyzeti energia (a -t tag) megváltozását elhanyagoljuk, továbbá tudjuk, hogy a vízsugárban a nyomás (a becsapódási ponttól távol) a külső légnyomással kell megegyezzen, a Bernoulli-törvény a összefüggésekre egyszerűsödik. A Bernoulli-törvény lényegében a mechanikai energia megmaradását fejezi ki, de nem csupán a folyadék egészére (mint a (3) egyenlet), hanem az egyes folyadékdarabkákra külön-külön. A Bernoulli-egyenlet szerint az a ‐ talán meglepő ‐ eredmény adódott, hogy a ferdén becsapódó vízsugár két szétváló ága küzül a visszafelé folyó és az előrefelé haladó egyforma sebességgel áramlik, s az energia- és impulzusmegmaradás nem a sebességek, hanem a vízsugarak keresztmetszetének megváltozásával teljesül. Az (1)-(5) egyenletrendszer megoldása: | | (6) | Ha =0, akkor nyilván két egyforma részre válik szét a vízsugár, az esetén pedig teljes egészében ,,előrefelé'' fog folyni, a közbenső esetekben pedig (6)-nak megfelelő arányban oszlik meg a becsapódó víz mennyisége.
Borsos Júlia (Győr, Révai M. Gimn., III. o.t.), | Kacsuk Zsófia (Budaörs, Illyés Gy. Gimn., IV. o.t.) és | Zawadowski Ádám (Fazekas M. Főv. Gyak. Gimn., III. o.t.) dolgozata alapján |
Megjegyzések. 1. A (6) formula alapján kiszámított arányszám jól egyezik a 182. mérési feladatban tapasztaltakkal (lásd a KöMaL 1997. évi 2. számának 124. oldalán közölt grafikont). Ez az egyezés arra utal, hogy a felhasznált közelítések a vizsgált kísérleti körülmények között megengedhetőek. 2. Több versenyző a 182. mérési feladat megoldására hivatkozva felhasználta azt az információt, hogy a víz kb. ugyanakkora sebességgel áramlik mindkét irányban. Megoldásuk ‐ ha nem vizsgálták meg, hogy mi az elméleti háttere ennek az állításnak ‐ kicsit hiányos, 4 pontot kapott. 3. A Bernoulli-törvény alkalmazása során vigyáznunk kell arra, hogy csak egy-egy áramvonal mentén állíthatjuk a (4) kifejezés változatlanságát. Gondoljunk például egy hosszú, zárt, vízzel töltött kémcsőre, melyet az egyik vége körül vízszintes síkban megforgatunk. A helyzeti energia mindenhol ugyanakkora, a folyadék sebessége a gyorsan mozgó végen nagyobb, mint a forgástengely közelében, a folyadék nyomása mégsem csökken le a kémcső külső végében, hanem éppen ezzel ellenkező módon változik: megnő! Bizonyos speciális esetekben (örvénymentes, másnéven cirkuláció-mentes áramlásoknál) a (4) kifejezés különböző áramvonalak mentén is ugyanazt az értéket veszi fel, ez azonban általában nem érvényes, s indokolatlan alkalmazása, mint láttuk, hibás következtetésekre vezethet!
|