Az eszköz orvosi neve homloktükör, alkalmazását Helmholtz (1821‐1894), a pályáját katonaorvosként kezdő német fizikus javasolta. Működésének lényege, hogy homorú tükörként a fényforrásból érkező sugarakat a beteg torkába fókuszálja, annak megvilágítását jelentősen megnöveli. A szem a lyukon keresztül úgy nézheti a vizsgálandó területet, hogy maga árnyékban marad.