|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A szappanbuborékok átlagsűrűsége ‐ mivel levegőből, vízből és szappanból állnak ‐ valamivel nagyobb a levegő átlagsűrűségénél: . Ezért esnek le a buborékok az asztalra, és az asztallal való rugalmatlan ütközés miatt pukkannak szét. Annak, hogy a tál tetejéhez érve a buborékok megálltak, több oka is lehet.
1. A legjobb megoldás, ha a kísérletező egy, a buborékénál nagyobb átlagsűrűségű, színtelen (és lehetőleg szagtalan) gázzal tölti meg a tálat. Mivel a gáz nehezebb a buboréknál, így a levegőnél is nehezebb, ezért marad meg a tálban, és nem (vagy csak lassan) illan el: . A legkönnyebben elérhető ilyen gáz a széndioxid, amelyet szódáspatronból nyerhetünk, vagy egyszerűen előállíthatunk, ha mészkőre ecetet csepegtetünk.
2. Ha a tálban lévő levegő hőmérsékletét jelentősen csökkentjük, a sűrűsége megnő, és így ugyanazt a hatást érhetjük el, mint az első esetben. Elméletileg jó megoldás, de nehezen kivitelezhető.
3. Csak részben jó megoldás az, ha a tálat felmelegítjük, mert így igaz, hogy a felszálló meleg levegő miatt nem esnek bele a buborékok a tálba, de nem is maradnak egy helyben: minél jobban hűl le a tál, annál lejjebb esnek a buborékok.
Megjegyzés. Többen írták azt, hogy a tálban meleg víz vagy bármilyen gyorsan párolgó folyadék van, de mindkettő hibás, mert ezek látszanának a rajzon (és a valóságban).
|
PDF | 