A forrasztóón ólom, ón és kis mennyiségű antimon ötvözete, olvadáspontja az összetételtől függően 183‐312${}^{\circ }\text{C}$ között változhat. (A tiszta ón olvadáspontja $231\mathrm{,}9{}^{\circ }\text{C}\mathrm{.})$
Azt szeretnénk tehát elérni, hogy a víz még a forrasztóón olvadáspontján, pl. $250{}^{\circ }\text{C}$-on is folyékony halmazállapotú legyen. Ezt megfelelően nagy külső nyomás alkalmazásával meg lehet valósítani.
A víz (vagy bármely más folyadék) azon a hőmérsékleten kezd el forrni, amelyhez tartozó telített gőz nyomása eléri a folyadékban levő nyomás (gyakorlatilag a külső légnyomás) értékét. Ekkor ugyanis a folyadék belsejében véletlenszerűen képződő parányi gőzbuborékok növekedni, ,,hízni'' tudnak. Minél nagyobb a folyadék nyomása, annál magasabb ez a hőmérséklet, annál magasabb a folyadék forráspontja.
$250{}^{\circ }\text{C}$-on a telített vízgőz nyomása kb. 40 bar, ha tehát ekkora nyomáson melegítjük a vizet, a belehelyezett forrasztóón előbb olvad meg, mintsem a víz felforrna.