Feladat: 2913. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bárász Mihály ,  Demkó László ,  Gubás Lóránt László ,  Lovász Mónika ,  Tóth Gábor Zsolt 
Füzet: 1996/március, 186. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Gördülés vízszintes felületen, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1995/szeptember: 2913. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
I. megoldás. a) Jelöljük az abroncs középpontjának sebességét v1-gyel abban a helyzetben, amikor a nehezék legfelül van. Az abroncs szögsebessége ekkor ω1=v1/R, a nehezék sebessége pedig 2v1 (1. ábra). Az energiamegmaradás tétel szerint
12mv12+12mR2(v1R)2+12m(2v1)2+mg(2R)=12mv02+12(mR2)(v0R)2,(1)
ahonnan
v1=v02-2gR3.(2)
(Felhasználtuk, hogy az abroncs tehetetlenségi nyomatéka a középpontján átmenő tengelyre vonatkoztatva Θ=mR2, továbbá hogy egy merev test mozgási energiája a tömegközéppont mozgásának megfelelő mv2/2 és a tömegközéppont körüli forgásnak megfelelő Θω2/2 energiák összege.)
A nehezék felső helyzetében a 2. ábrán látható erők hatnak az abroncsra, illetve a nehezékre. A nehezék függőleges irányú gyorsulása az ω1 szögsebességű forgásból származik: a=Rω12=v12/R. A mozgásegyenletek:
mg-K-F=0,(3)mg+F=mv12R,(4)
amelyekből a talaj által kifejtett nyomóerő
K=2mg-mv12R.(5)
Az abroncs akkor nem emelkedik fel, ha K0, vagyis
v12<2gR. Ezt a feltételt (2)-vel összevetve a kezdősebességre a
v08gR4ms(6)
megszorítás adódik.

b) Amikor a nehezék az abroncs középpontjával azonos magasságba kerül (például a 3. ábrán látható helyzetben), az energiatétel szerint az abroncs v2 sebességére
12mv02+12(mR2)(v0R)2=12mv22+12(mR2)(v2R)2+12m(2v2)2+mgR,(7)
azaz
v2=v02-Rg2(8)
adódik. (A nehezék teljes sebessége az abroncs vízszintes haladásából adódó v2 és a forgásból származó függőleges irányú, ω2R=v2 nagyságú sebességek vektori összege.)
A mozgásegyenletek a 4. ábrán látható jelölésekkel a nehezékre
F=m(a+v22R),(9)S2-mg=m(Rβ),(10)az abroncsra pedigS1-F=ma,(11)mg+S2-K=0,(12)S1R+S2R=-(mR2)β,(13)
ahol a csúszásmentes gördülés miatt az abroncs β szöggyorsulása és tömegközéppontjának a gyorsulása között fennáll: β=a/R.
A (8)‐(13) egyenletrendszer megoldásából a keresett nyomóerő
K=18mg(15-v02Rg).(14)
Ha a kezdősebesség éppen a (6) egyenlőtlenség határhelyzetének megfelelő, akkor
K=78mg14N.(15)
ugyanezt kapjuk a nehezék másik helyzetében, a leszálló ágban is.
 Bárász Mihály (Fazekas M. Főv. Gyak. Gimn., IV. o.t.)

 
II. megoldás. b) Az abroncsot és a hozzá rögzített nehezéket tekintsük egyetlen merev testnek, amelynek tömege 2m, a tömegközéppontja pedig az 5. ábrán látható T pont. A T pontra vonatkoztatva a rendszer tehetetlenségi nyomatéka (a Steiner-tétel felhasználásával)
ΘT=ΘT(abroncs)+ΘT(nehezék)=mR2+m(R2)2+m(R2)2=32mR2.(16)
Ha a kezdeti v0 sebességnek és ω0=v0/R szögsebességnek megfelelő energiát összehasonlítjuk a 6. ábrán látható helyzet v2 sebességű és ω2=v2/R szögsebességű mozgáséval, az energia megmaradásának tétele szerint
2m2[v02]2+12[32mR2]v02R=2m2[R2+R24][v2R]2+123mR22[v2R]2+mgR,(17)
azaz
v2=v02-Rg2=ω2R.(18)
(Mindkét helyzetben a mozgási energiát a tömegközéppont haladó mozgásából és a tömegközéppont körüli forgásból számoltuk. A szögsebességet a talajjal való érintkezési pont körüli forgásból határozhatjuk meg, de ugyanekkora szögsebességgel forog a rendszer a tömegközéppontja körül is.)
A rendszer mozgását a 7. ábrán látható erőkkel és gyorsulásokkal az alábbi egyenlet írják le:
K-2mg=2ma2,(19)S=2ma1.(20)
A forgómozgás alapegyenlete a tömegközéppontra
-(SR+KR2)=32mR2β.(21)
Az a1, a2, β, ω2 mennyiségek nem függetlenek, közöttük az teremt kapcsolatot, hogy tudjuk: az abroncs középpontja függőlegesen nem gyorsul, a vízszintes gyorsulása pedig Rβ.
a2-R2β=0,illetvea1-R2ω22=Rβ.(22)
A (18)‐(22) egyenletekből a nyomóerőre
K=158mg-mv028R
adódik, összhangban az I. megoldás (14) képletével. Hasonlóan számíthatók ki az a) kérdésben szereplő helyzetben is az abroncsra ható erők.
 Lovász Mónika (Pécs, Nagy L. Gimn., III. o.t.)

 
Megjegyzések. 1. Felmerül a kérdés, hogy ha a kezdősebességet éppen a (6) feltételnek megfelelő határesetnek választjuk (v0=8Rg, vagyis az abroncs a nehezék legfelső helyzetében nem emelkedik fel), akkor biztosak lehetünk-e benne, hogy a K nyomóerő a mozgás során mindvégig pozitív. Elvben elképzelhető lenne, hogy az abroncs a mozgás korábbi szakaszában valamikor felpattan. Gubás Lóránt László (Miskolc, Földes F. Gimn., III. o.t.) kiszámította, hogy amikor az abroncs középpontját és a nehezéket összekötő egyenes α szöget zár be a függőlegessel, a nyomóerő
K(α)=mg(272(2-cosα)2-cosα-52).
A nehezék felső helyzeténél K(180)=0, a b) kérdésbeli esetekben K(90)=K(270)=7/8mg, míg a kezdeti állapotban K(α=0)=10mg. A K(α) függvény grafikus vizsgálata (8. ábra), illetve függvényanalízis (szélsőérték keresése deriválással) azt igazolja, hogy (6) teljesülése esetén K(α) sehol nem válik negatívvá.
2. A nehezék pályája ciklois. Az a) kérdésre sokan úgy próbáltak válaszolni, hogy a nehezék gyorsulását a legfelső helyzetben a 2v1 sebességű, R* görbületi sugarú körmozgásból számolták. Úgy érveltek, hogy az abroncs pillanatnyi forgáscentruma a talajjal érintkező pont, tehát R*=2R, anehezék=4v122R, s az mg+mg=manehezék egyenletből v12=Rg, azaz v02=5Rg. Ez azonban hibás! A ciklois görbületi sugara a kérdéses pontban R*=4R, a centripetális gyorsulás pedig (2v1)2/(4R)=v12/R. Jól látható, a fenti érvelés tarthatatlansága, ha azt az abroncs középpontjára alkalmazzuk. Ez a pont is a talajjal érintkező pont körül fordul el, a pályájának (ami egyenes) mégsem R a görbületi sugara, hanem végtelen!