A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. a) Ha az egyenként súlyú mágneseket az 1. ábrán látható módon erővel húzzuk, akkor az alsó és a középső mágnes között , a középső és a felső között pedig erőnek kell hatnia, hiszen a mágnesek egyensúlyban vannak. Az erőt fokozatosan növeljük, először éri el a ,,szakítószilárdságot'', tehát a mágneshenger az felületnél fog szétszakadni. b) A vízszintesen elhelyezett henger mindkét végét erővel húzzuk, akkor | a szimmetira miatt | a mágnesek közötti két határfelületen azonos nagyságú erő lép fel (nevezetesen éppen ), s a húzóerőt növelve egyszerre éri el mindkét felületnél a szakítószilárdság határát (2. ábra). Ilyenkor tehát elvben egyszerre, a valóságban pedig a nem tökéletes szimmetria miatt valamelyik (a kicsit gyengébben mágnesezett) oldalon szakad el a henger.
Fazekas Gergely (Fazekas M. Főv. Gyak. Gimn., I. o.t.) |
Sebestyén Zsolt (Pécs, Janus Pannonius Gimn., 8. o.t.) |
Megjegyzés. Ha az a) esetben hirtelen rántjuk meg az alsó mágnest, akkor a felső kettő együttmarad, és csak a legalsó szakad le róluk. Ennek oka az, hogy a középső mágnes tehetetlensége megakadályozza a hirtelen felgyorsulást. A középső mágnes hirtelen felgyorsításához szükséges nagy erőt az alsó mágnesnek kellene kifejtenie, erre azonban a két mágnes közti vonzóerő nem képes, tehát a henger itt szétszakad.
|