a) Ha az egyenként $G$ súlyú mágneseket az 1. ábrán látható módon $F$ erővel húzzuk, akkor az alsó és a középső mágnes között $F+G$, a középső és a felső között pedig $F+2G$ erőnek kell hatnia, hiszen a mágnesek egyensúlyban vannak. Az $F$ erőt fokozatosan növeljük, először $F+2G$ éri el a ,,szakítószilárdságot'', tehát a mágneshenger az $A$ felületnél fog szétszakadni.
b) A vízszintesen elhelyezett henger mindkét végét $F$ erővel húzzuk, akkor | a szimmetira miatt | a mágnesek közötti két határfelületen azonos nagyságú erő lép fel (nevezetesen éppen $F$), s a húzóerőt növelve egyszerre éri el mindkét felületnél a szakítószilárdság határát (2. ábra). Ilyenkor tehát elvben egyszerre, a valóságban pedig a nem tökéletes szimmetria miatt valamelyik (a kicsit gyengébben mágnesezett) oldalon szakad el a henger.