Jelöljük a kerekekben levő levegő túlnyomását $\Delta p$-vel. (Az elterjedt szóhasználat szerint ezt a túlnyomást nevezik a kerék ,,nyomásának'', a külső légköri nyomást nem számítják hozzá.) Ha a gépkocsi egy kerékre eső súlya $G$, akkor a kerék annyira lapul be, hogy a talajjal érintkező $A$ felület és a $\Delta p$ túlnyomás szorzata éppen $G$ legyen.
Növeljük meg a ,,nyomást'' $4/3$-szorosára! A talajjal érintkező felület ekkor $3/4$-ére csökken, hiszen a kocsi súlya, tehát a $\Delta p\cdot A$ szorzat nem változik. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a talajjal érintkező felület alakja nem változik, csak lineáris mérete csökken minden irányban $\sqrt[]{3/4}$ mértékben. A kormányt elforgatva a talajhoz szorított gumifelület elegendően nagy forgatónyomaték esetén megcsúszik. Gondolatban feloszthatjuk a gumifelületet kicsiny darabkákra, s a teljes forgatónyomatékot az egyes darabkákra ható nyomatékok összegeként állíthatjuk elő. A kerék felfújása után ezen darabkák mindegyike $\sqrt[]{3/4}$-szer közelebb kerül az $A$ felület ,,középpontjához'', s mivel az egyes darabkákat a talajhoz nyomó erő nem változik (hiszen a felületük ugyanolyan arányban csökken, ahogy $\Delta p$ növekszik), a súrlódási erő is ugyanakkora marad, a megcsúszáshoz szükséges forgatónyomaték pedig (az erőkar csökkenése miatt) $\sqrt[]{3/4}\approx \mathrm{0,87}$-szerese lesz az eredetinek. A kormány elforgatásához szükséges erő tehát kb. 13%-kal lecsökken.
A fenti gondolatmenet során lényegesen kihasználtuk, hogy a talajjal érintkező gumifelület méretarányosan változik. A valóságban ez nem egészen igaz! A gépkocsi gumiabroncsát úgy alakítják ki, hogy a felfekvő felület keresztirányú mérete nagyjából ugyanakkora a ,,puha'' guminál, mint a keményre felfújt kerék esetében; az $A$ felület változása a hosszanti, a nyomvonallal párhuzamos méret változásából adódik. Ha a kerék nagyon keskeny (vonalszerű) lenne, akkor a $3/4$-szeres területcsökkenés $3/4=\mathrm{0,75}$-os lineáris méretváltozást, tehát 25%-os kormányerő-csökkenést eredményezne. A valóság a két szélsőséges eset, tehát a 13% és a 25% között, hozzávetőlegesen 20%-nál lehet.