A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A két test közti gravitációs kölcsönhatást a többi erő mellett nyilván elhanyagolhatjuk. Egyensúlyi állapotban mindkét testre külön - külön érvényes, hogy a nehézségi erő, a Coulomb-erő és a kötélerő eredője nulla (1. ábra).
1. ábra Innen a kitérés szögére s ebből a töltésre adódik.
2. ábra A második esetben a nehézségi erő, a Coulomb-erő és a kötélerő eredője tartja körpályán a testeket (2. ábra). Newton II. törvényét alkalmazva a vízszintes komponensekre a függőleges komponensekre pedig A (3) egyenletből -t kifejezve és (2)-be helyettesítve
| | adódik. Az (1) egyenletből értékét behelyettesítve a fenti összefüggésbe, a szögsebességre
| | adódik, a keresett fordulatszám pedig
| |
Veres Gábor (Balassagyarmat, Balassi B. Gimn., IV. o. t.) dolgozata alapján.
Megjegyzések: 1. Ha a két test közötti gravitációs erőt nem hanyagoljuk el, helyébe kerül, a fordulatszám képlete azonban nem változik meg.
Veres Gábor
2. A mozgó elektromos töltések áramot képviselnek, s ezen áramok által keltett mágnes mező miatt a két test között mágneses vonzóerő is fellép. Ez az erő azonban mindaddig elhanyagolhatóan kicsi a Coulomb-erő mellett, amíg a testek sebessége sok-sok nagyságrenddel kisebb, mint a fénysebesség. Nem helyes az az érvelés, hogy mivel a két test egymáshoz képest nem mozog, a Lorentz-erő nulla lesz. Ez az érvelés ugyanis hallgatólagosan feltételezi, hogy a testekkel együtt forgó koordináta-rendszerben (amely rendszerben a töltött részecskék állnak) a megszokott alakban érvényesek az elektromágnesség törvényei. A forgó koordinátarendszer azonban nem inerciarendszer, benne a természettörvények alakja eltér a szokásostól.
Gnädig Péter
|
|