A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A jégtábla nem forog együtt a Földdel, ezért a hozzá rögzített koordináta-rendszer inerciarendszernek tekinthető. Legyen rendszerünk origója a sarkpont, -tengelye essen egybe a Föld tengelyével, -tengelye pedig menjen át a test kezdeti helyzetén.
Mivel a súrlódástól eltekintünk, a testre két erő hat: a Föld középpontja felé mutató gravitációs erő és a jégtábla támaszereje, amely merőleges a táblára. A -irányú erőkomponensek összege nulla , így az eredő erő nagyságú, és a test helyzetétől függetlenül az origó felé mutat. Mivel a test álló helyzetből indul, az eredő erő pedig mindvégig az origó felé mutat, a test az -tengely mentén fog mozogni. Kihasználva, hogy igen kicsi, ( a test helykoordinátája), ami azt jelenti, hogy a test távolsága a Föld középpontjától a mozgás során nem változik számottevően. Ennek segítségével a test mozgásegyenlete: ahol a negatív előjel mutatja, hogy az erő a kitéréssel ellentétes irányú. Így vagyis a test az origó körül harmonikus rezgőmozgást fog végezni. Összevetve ezt a rezgőmozgás egyenletével, a rezgés körfrekvenciája A jégtábla középpontjába, vagyis az origóba a test nyilván negyed periódus megtétele után érkezik, tehát az eltelt idő | |
A jégtábla közepén a test sebessége maximális, ahol km a rezgés amplitúdója, itt a jégtábla sugara. |