A látható fény frekvenciája $\mathrm{3,7}\cdot {10}^{14}$ Hz-től $\mathrm{8,1}\cdot {10}^{14}$ Hz-ig terjed.
Az Einstein-féle fotoelektromos egyenlet szerint: $h\nu =\frac{m{v}^2}{2}+W_{\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">ki</span>}}$, vagyis egy foton egy elektronnal lép kölcsönhatásba, és a foton energiája fedezi az elektron kilépéséhez szükséges munkát, a maradék energia pedig a mozgási energiáját növeli. Ebből az is látszik, hogy csak olyan fotonok tudnak elektronokat kiléptetni, amelyek energiája fedezni tudja a kilépési munkát, vagyis $h\nu \geqq W_{\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">ki</span>}}$. A lítiumra vonatkozó kilépési munka, ill. határhullámhossz $\left({\lambda }_{\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">max</span>}}=h\cdot \frac{c}{W_{\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">ki</span>}}}\right)$ a függvénytáblázatból: $\mathrm{0,42}\cdot {10}^{-}{}^1{}^8\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">J</span>}$, ill. $470\cdot {10}^{-}{}^9\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">m</span>}$. Ezért $\nu \geqq \frac{W_{\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">ki</span>}}}{h}\approx \mathrm{6,35}\cdot {10}^{14}$ Hz. Mivel ez a látható fény tartományába esik, így csak a nagyobb energiájú (kék, ibolya) fény képes elektronok kiszakítására. Legnagyobb energiával a frekvenciatartomány felső határán levő fotonok rendelkeznek, így a kilépő elektronok sebessége az Einstein-képlet alapján legfeljebb