Feladat: 2436. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Farkas Zénó 
Füzet: 1990/október, 332. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Párolgás, forrás, lecsapódás, Izobár folyamatban, , Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1989/december: 2436. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Ha feltételezzük, hogy állandó, s éppen a külső légnyomáson végbemenő folyamatról van szó, akkor a 200C-os gáz térfogata az általános gáztörvényből számolható:

V=mMRTp=2090 dm3,
ahol m a víz (gáz) tömege, és a víz 100C-on mért sűrűségéből (ϱ=958,38 kg/m3) számítható, M=18 g, a víz móltömege, T a Kelvin-fokban mért hőmérséklet, (amit sok beküldő eltévesztett), p=105 Pa. A térfogat tehát 2090-szeresére nőtt.
A víz elforralásához szükséges hő:
Qf=Lfm=2162 kJ,
Lf a víz forráshője. A 100C-os gáz 200C-ra való melegítéséhez állandó nyomáson
Qm=cpmΔT=177 kJ
hő szükséges. A közölt hő összesen: Qf+Qm=2339 kJ.
A belső energia növekedését a hőtan I. főtételéből kaphatjuk meg:
ΔE=Qössz-pΔV=2130 kJ,
ahol ΔV=2089 dm3, a térfogatváltozás.
 

Farkas Zénó (Győr, Révai M. Gimn., I. o. t.)

 

Megjegyzések: 1. Egy pár szót megérdemel az az eredmény, hogy a belső energia növekedése kisebb, mint Qf. Forraláskor ugyanis tágulási munkát is végez a gáz. A 100C-os gáz térfogata 1600dm3, az elforraláshoz szükséges 2162kJ hőből 165kJ a tágulási munkára fordítódik.
2. Más nyomásviszonyokat feltételezve természetesen más eredményeket is kaphatunk.