Először adjuk meg a gépkocsi futóművének modelljét. Feltesszük, hogy:
‐ A kerekek síkja függőleges, és a gépkocsi egyenes haladásakor a síkok párhuzamosak.
‐ A hátsó kerekek rögzített tengelyűek.
‐ A kormányzott első kerekek rövid tengelycsonk végén fordulnak el függőleges tengely körül. (A tengelycsonk hosszát adatok hiányában elhanyagoljuk.)
‐ A kerekek kanyarodáskor nem sodródnak oldalt, azaz a kerekek közepének sebességvektora mindig a kerekek síkjában van, így a keréknyomot a kerék síkja mindig érinti. (Ellenkező esetben a kerekek nagyon kopnának.)
A feladat szerint a gépkocsi lassan fordul, tehát feltehetően nem csúszik, így a tengelyek és az alváz merev testként egyenletes körmozgást végeznek. A keréknyomok így koncentrikus körök lesznek. (A kerekek vastagságát elhanyagolva.)
A fenti modellből következik, hogy a hátsó kerekek (az 1. ábrán $B$ és $C$) és az $O$ forgási középpont egy egyenesbe esik, és erre a $B$ és $C$ kerekek síkja merőleges. Továbbá az $A$ és $D$ kerekek síkja $OA$-ra és $OD$-re merőleges (az érintő merőleges a sugárra), így e síkok csak akkor lennének párhuzamosak, ha $OA$ és $OD$ párhuzamos lenne. Ez viszont nyilván nem igaz, így az első kerekek elfordulása az egyenestől nem azonos.

 

1. ábra