A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Minden sebességgel mozgó töltésre nagyságú Lorentz-erő hat, amelynek hatása olyan, mintha a folyadék egy nagyságú sztatikus, homogén elektromos mezőben lenne. A folyadék polarizálódik, sebességgel mozgó részecskéi átlagos térerősséget éreznek. A csökkenést az okozza, hogy a kondenzátorlemezek között levő anyagban a polarízáló mezővel ellentétes irányú, homogén elektromos mező alakul ki, amelynek nagysága . Ez szolgáltatja a kondenzátorlapok feszültségkülönbségét.
Hornig Rudolf (Bp., Apáczai Csere J. Gyak. Gimn. IV. o. t.) Megjegyzések. 1. A folyadékok többsége elektromos dipólusmomentummal rendelkező, semleges molekulákból áll. A Lorentz-erő a molekulákra forgatónyomatékot gyakorol, ami az eredetileg rendezetlen dipólusokat rendezi, a folyadékot polarizálja. A polarizáció a kondenzátor lemezein töltésmegosztást hoz létre, így lesz feszültségkülönbség a lemezek között. Apoláros molekulákból álló folyadéknál a molekuláknak előbb az indukált dipólusmomentumuk alakul ki, utána az előző gondolatmenet érvényes. Olvasztott sók, folyékony fémek esetén a folyadék ionokból és elektronokból áll. Ekkor polarizáció nincs, valóban töltésmozgás jön létre. A fenti megoldás mindhárom esetben érvényes, az anyagok különböző viselkedését a relatív dielektromos állandó különböző értéke jelzi. A harmadik esetben (sók, fémek) így . Vákuumban , .
Hornig Rudolf (Bp., Apáczai Csere J. Gyak. Gimn. IV. o. t.) 2. Sokan a következőképpen érveltek: a töltésszétválás addig tart, míg a létrejövő elektromos tér egyensúlyt tart a Lorentz-erővel. Ez ezért hibás, mert az anyagban a részecskére az anyag szerkezetét fenntartani igyekvő, szintén elektromágneses természetű erő is hat. (A polarizáció "megnyújtja a töltéseket összetartó rugót''.) Ha ilyen nincs, pl, fémeknél, akkor az érvelés igaz: és (ez az eset).
|