A kaloriméter és a belehelyezett mérendő anyag csak közelítőleg tekinthető zárt rendszernek, és a mérési idő növekedtével már számottevő hőt ad le a környezetének (pl. a hőmérő illesztésénél). Annál kevésbé befolyásolja a környezet a rendszert, annál kisebb a veszteség, minél hamarabb áll be az egyensúlyi állapot, a közös hőmérséklet. Rövidebb mérési időt, vagyis gyorsabb hőcserét úgy érhetünk el, hogy megnöveljük az ólom felületét. Az ólomdarabbal megegyező súlyú ólomsörétnek pedig jóval nagyobb a felülete, így tehát pontosabb fajhőmérés végezhető rajta.