A szélvédő a nagyjából merőlegesen ráeső fény zömét átereszti (ezért átlátszó), kis hányadát azonban elnyeli, illetve visszaveri, méghozzá függetlenül attól, hogy a világítás milyen erős és melyik oldalról érkezik.
Ha éjszaka lakott területen kívül halad a jármű, a szélvédőre kívülről a belső világításnál egyébként sokszorta nagyobb teljesítményű reflektorok úttestről, távoli tereptárgyakról visszaszórt, és így meglehetősen gyér fénye esik. Ha ég lámpa az utastérben, akkor a szélvédőt belülről ennek az izzónak a közvetlen, illetve szórt, a kis távolság miatt még viszonylag erős fénye éri.
A vezető a kívülről beérkező fénynek az áthaladó, a belülről kiindulónak pedig a visszavert részét érzékeli. E kettő viszonya dönti el, hogy mit lehet látni. Ha odakinn kellőképpen sötét van, illetve az utastéri megvilágítás elegendően erős, a visszavert rész intenzitása jóval nagyobb lehet, mint a kintről érkező, az üvegen gyakorlatilag akadálytalanul áthaladó fényé. Ekkor a szélvédőn már inkább a tükröződés látszik, nem pedig a külvilág, s ez természetesen balesetveszélyes.
Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy városban, vagy egy jól megvilágított útszakaszon a belső világítás esetleg már nem olyan zavaró, mint lakott területen kívül. Ha az utastérben fényre mindenképp szükség van, megpróbálhatjuk függöny segítségével csökkenteni a belső világítás szélvédőre eső részét. Ezt a megoldást az autóbuszokon alkalmazzák.