A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Legyen a hidrogénatomok sebessége , ennek a megfigyelő irányába eső vetülete A kibocsátott fény Doppler-eltolódást szenved. Feltételezve, hogy elhanyagolható a fénysebességhez képest, a megváltozott és az eredeti frekvencia kapcsolata: ( a fénysebesség.) Ebből és az , illetve összefüggésekből a hullámhosszak kapcsolatára adódik, ahonnan az atomok sebessége Az előjel, amely a sebesség irányától függ, nyilván érdektelen, így A kérdéses hullámhossz kikereshető egy táblázatból, vagy kiszámítható az általánosított Balmer-formulából: Ebben a hidrogénre vonatkozó Rydberg-állandó, a kvantumszámok pedig: . Mindezekből végül érték adódik. Ez valóban sokkal kisebb, mint a fénysebesség, tehát jogosan használtuk a nemrelativisztikus Doppler-képletet. II. megoldás. Tételezzük fel, hogy a H-atom sebessége sokkal kisebb, mint a fénysebesség. Vizsgáljuk a hozzánk érkező hullám két egymás utáni azonos fázisú hullámfrontját; ezeket az ábrán -gyel, illetve -vel jelöltük.
Amikor elindul, a H-atom az pontban található. Ha helyben maradna, a következő (-gyel azonos fázisú) hullámfront lenne. Mivel azonban a hullámforrás mozog, a ténylegesen megjelenő hullámfront középpontja nem , hanem . Az atom idő alatt utat tesz meg. A sugárzás eredeti (álló sugárforráshoz tartozó) hullámhossza , a rövidülése tehát . Ha sokkal kisebb, mint sugara (vagyis ha egy periódusidő alatt a fény sokkal nagyobb utat tesz meg, mint a H-atom, vagyis ), akkor közelítőleg érintő, azaz . Így | | Innen s a továbbiak megegyeznek az I. megoldással.
|