Feladat: 2230. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Benczúr András ,  Cynolter Gábor ,  Gyuris Viktor ,  Horváth András ,  Tasnádi Tamás ,  Tóth Tamás 
Füzet: 1988/április, 177 - 179. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Ideális gáz állapotegyenlete, Tágulási munka, Határozott integrál, Entrópia, I. főtétel, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1987/április: 2230. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Tételezzük fel, hogy a pumpát és a tartályt összekötő csődarab térfogata elhanyagolhatóan kicsi, így a pumpa benyomásakor a benne levő összes levegő a tartályba kerül.
Jelöljük pi-vel azt a nyomást, amely az i-edik pumpálás után alakul ki a tartályban (p0 a külső légnyomás), és számoljuk ki pi-ből pi+1-t! Amikor a dugattyú járatában levő Vp térfogatú és p0 nyomású levegőt elkezdjük összenyomni, a nyomás állandó térfogat mellett nő mindaddig, míg el nem éri pi értékét (mindkét szelep zárva van). Jelöljük Vx-szel azt a térfogatot, amelyhez ez a nyomásérték tartozik. Mivel a hőmérséklet állandó

p0Vp=piVx.
Mivel a nyomás a p(V)=p0Vp1V függvény szerint változik, az összenyomás ezen szakaszában a gázon végzett munka a p(V) függvény görbe alatti területe,
Wi+1(1)=-VpVxp(V)dV=p0VplnVpVx=p0Vplnpip0.
Az összenyomás második szakaszában (amikor az S1 szelep már nyitva van), a levegő V2+Vx térfogatról izotermikusan V2 térfogatúra csökken:
(V2+Vx)pi=V2pi+1,
ahonnan
pi+1=pi+p0VpV2.
Látható, hogy a nyomás mindig ugyanakkora értékkel növekszik, pi-k számtani sorozatot alkotnak. Célszerű bevezetni a ,,sűrítési arányra'' az
ε=VpV2
jelölést, ezzel pi+1=pi+εp0, vagyis
pi=p0(1+iε).
Az (i+1)-edik pumpálás második szakaszában a végzett munka
Wi(2)=-V2+VxV2p(V)dV=pi(V2+Vx)V2V2+Vx1VdV==(piV2+piVx)ln(1+VxV2)=(p0Vp+piV2)ln(1+Vpp0V2pi).
A dugattyú (i+1)-edik összenyomása során a teljes munkavégzés
Wi+1=Wi+1(1)+Wi+1(2)=p0Vp[lnpip0+(1+piV2p0V0)ln(1+p0VppiV2)]==p0V2ε[ln(1+iε)+(1+1+iεε)ln(1+ε1+iε)]==p0V2{[1+(i+1)ε]ln[1+(i+1)ε]-(1+iε)ln(1+iε)}.
Mennyi munkát végzünk összesen a dugattyú n-szeri összenyomása során?
Wösszes=i=1nWi=p0V2{(1+ε)ln(1+ε)++(1+2ε)ln(1+2ε)-(1+ε)ln(1+ε)+(1+3ε)ln(1+3ε)-(1+2ε)ln(1+2ε)+......+(1+nε)ln(1+nε)-(1+nε-ε)ln(1+nε-ε)}==p0V2pnp0lnpnp0.


Ha az elérendő p nyomás éppen n pumpálási ciklus után alakul ki (tételezzük fel az egyszerűség kedvéért, hogy ez az n egész szám), akkor p=pn és a keresett munkavégzés
W=pV2lnpp0.
 

II. megoldás. Legyen a V2 térfogatú tartályban a folyamat végén N molekula! Mivel ezek kezdetben p0, végül pedig p nyomású gázt alkotnak, az entrópiájuk a folyamat során
ΔS=Nklnp0p
értékkel változott meg (lásd a IV. osztályos tankönyv 40. oldalát). Mivel p>p0, a gáz entrópiája csökkent, a rendszer rendezettebb állapotba került.
Igaz másrészt, hogy ΔS=QT+σ, ahol Q a rendszer által felvett hő (T állandó hőmérsékleten), σ pedig az irreverzibilis folyamatok járuléka. Esetünkben σ=0, továbbá Q<0, hiszen az összenyomott gáz hőt ad le a környezetének.
Mivel a feltevéseink szerint a gáz hőmérséklete, s ezzel együtt a belső energiája a folyamat során változatlan maradt,
ΔE=Q+W=0,
így
W=-Q=-TΔS=-NkTlnp0p=pV2lnpp0.
 

Megjegyzés. A fentebb kiszámított W nem egyezik meg a gáz összenyomásához szükséges energiával, hanem nagyobb annál. A különbség onnan adódik, hogy a munka bizonyos hányadát a külső légnyomás ,,végzi''; a légsűrítőt működtetőnek csupán
W'=W-(p-p0)V2=pV2[lnpp0-(1-p0p)]
munkát kell végeznie. Amennyiben pp0, úgy ez a különbség elhanyagolható, ha viszont nem törekszünk túlságosan nagy sűrítési arányra, úgy számottevő.