A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A matematikai inga kis kitérések esetén egy harmonikus rezgőmozgást végző testhez hasonlít. A rezgést a súlyerő érintő irányú összetevője, vagyis hozza létre ( az inga hossza, pedig a kitérése). Látható, hogy ez az erőképlet egy direkciós erejű rugónak felel meg. A rezgő test rugalmas energiája hőmérsékletű környezetben ahonnan az módon értelmezett átlagos amplitúdóra adódik. Szobahőmérsékleten a megadott adatokkal ez az amplitúdó m, vagyis mérhetetlenül kicsiny érték!
Megjegyzések. 1. A fenti eredményt úgy is megkaphatjuk, ha a függőleges elmozduláshoz tartozó energiát -vel vesszük egyenlőnek, majd meghatározzuk a emelkedési magas sághoz tartozó kitérést:
2. A "matematikai inga'' fogalma egy olyan közelítést takar, amelynél elhanyagoljuk az inga fonalának megnyúlását, a fonal eltérését az egyenestől (tehát a fonálon esetleg végigfutó hullámokat) valamint az ingamozgást végző test kiterjedését, belső szabadsági fokait. Ezek a közelítések sok esetben ─ például a klasszikus mechanikai mozgások leírásánál ─ nagyon jól alkalmazhatóak, de az atomi méretű ingadozások tanulmányozásánál meglehetősen durva modellnek tekinthetők csupán A kapott eredmény szerint az inga kitérése az atomok méretének nagyságrendjébe esik, az emelkedés magassága pedig milliárdszor kisebb annál! Ilyen kis elmozdulások esetén a legmerevebb fonál meg nyúlását és a legkisebb test belső rezgéseit is figyelembe kell venni. A modell leginkább csak arra alkalmas, hogy érzékeltesse, milyen parányi ingadozást okoznak a levegőmolekulák egy makroszkopikus méretű test helyzetében és sebességében.
|
|