Feladat: 2203. fizika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1988/február, 85 - 86. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Sikkondenzátor, Kondenzátorok kapcsolása, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1987/február: 2203. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Kapcsoljunk U feszültséget a két belső lemezre. A feszültség hatására ezek +Q és -Q töltésűre töltődnek fel. A meghajlított lemez a kialakuló elektromos mezőben polarizálódik, azaz töltésszétválás révén az egyik fele -Q1, a másik +Q1 töltésű lesz. (Q1Q és általában Q1Q2!)
Képzeljük el, hogyan helyezkednek el a töltéshordozók a lemezek felületén, és milyen elektromos mező alakul ki! Gyakorlatilag minden töltéshordozó a lemezek egymás felé eső, A nagyságú felületeire koncentrálódik (1. ábra). Ezeket a felületpárokat kezelhetjük kondenzátorokként (2. ábra).

 
 
1. ábra
 

 
 
2. ábra
 

A kapacitások, az ismert képlet szerint, rendre ε0Ad1, ε0Ad2, ε0Ad3. A soros és párhuzamos kapcsolás összegzőképletét alkalmazva:
C=C2+11C1+1C3
Az eredő kapacitás értéke:
C=ε0A(1d2+1d1+d3)=ε0Ad1+d2+d3d2(d1+d3).

 
Megjegyzés. Gyakori hiba volt, hogy Q1-nek valamilyen határozott értéket tulajdonítottak, pl. feltételezték, hogy egy fémlemez mindkét lapjától ugyanannyi erővonal indul ki, vagy hogy a megosztással kialakuló Q1 töltés azonos nagyságú a megosztást létrehozó Q töltéssel. Ezek a feltevések tévesek, Q és Q1 arányát a d1, d2, d3 távolságok határozzák meg.