A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Mérési módszerünk alapja lehet minden olyan fizikai jelenség, melynek matematikai leírására szolgáló képletben szerepel a tömeg.
1. , Newton II. törvénye. Ha valamilyen módszerrel megmérjük a testre ható erőt és a test gyorsulását, akkor a tömeget már számolhatjuk. Például az űrhajónk falához hitelesített erőmérőt rögzítünk, és a testet ráakasztjuk. Az űrhajó gyorsulásmérőjén a gyorsulást, az erőmérőn az erőt olvashatjuk le. (1. ábra)
1. ábra 2. Centripetális erő, . Ahhoz, hogy egy tömegű testet sugarú körpályán állandó körfrekvenciával mozgassunk, a fenti erő szükséges. Az , , mérésével a tömeg meghatározható. (2. ábra)
2. ábra 3. Energiamegmaradás Ismert sebességű testet ismert rugóállandójú rugónak ütköztetve, a maximális benyomódás mérése lehetővé teszi a tömeg meghatározását. A mozgási energia teljes egészében rugóenergiává alakul. (3. ábra)
3.a ábra
3.b ábra 4. Lendületmegmaradás Egy ismert tömegű test és a mérendő test közé madzaggal összekötött rugót helyezünk. A madzagot elégetve a testek szétlökődnek. Az impulzusmegmaradás értelmében A két sebességet mérve az számolható. (4. ábra)
4.a ábra
4.b ábra 5. Ha a test anyagát ismerjük, akkor a tömege úgy is meghatározható, hogy a testtel ismert nagyságú hőmennyiséget közlünk. A hőmérsékletváltozást mérve, a fajhő ismeretében a tömeg számolható:
Gázok és folyadékok esetében az 1., 2., 4. módszer is alkalmazható, ha két mérést végzünk, üres és teli edénnyel. A két mérési eredmény különbsége adja az edény tartalmának a tömegét. (A 3. módszer az edényen belüli kavargó mozgás miatt nem használható.) Gázokra és folyadékokra az 5. módszer közvetlenül alkalmazható. |
|