A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. Megoldás. Vegyük fel a koordináta-rendszerünket az 1. ábrának megfelelően.
A golyót kezdősebességgel, szöggel elindítva a pályára a következő paraméteres egyenletet kapjuk:
ahonnan A lejtő egyenlete: Az (1)‐(2) egyenletrendszer megoldása -ra megadja a ütközési magasságot: | | (3) |
A hajítás során a sebesség vízszintes komponense nem változik, így az ábra jelölésének megfelelően Az ábráról leolvasható, hogy Az ütközés rugalmas, így , másrészt a lejtő hajlásszöge és merőleges szárú szögek, s így egyenlőek. Mindezek alapján A (4), (5) és (6) egyenleteket összevetve adódik. Az energiamegmaradás tétele értelmében fennáll, hogy amelybe a (3)-as és (7)-es kifejezéseket behelyettesítve -ra az alábbi egyenletet kapjuk: Ennek megoldásai: A fizikai szempontból értelmes eredmény: II. Megoldás. Ejtsünk egy golyót merőlegesen a lejtőre! Ekkor (amennyiben a légellenállást, s általában a sebességtől, a mozgás irányától függő, úgynevezett nem konzervatív erőket elhanyagoljuk) a golyó pontosan azt a pályát fogja visszafelé befutni, amelyet keresünk. A kérdést tehát így is feltehetjük: milyen szögben érkezik a golyó a lejtő aljához?
A 2. ábra jelölései szerint , mivel merőleges szárú szögpárt alkot a lejtők hajlásszögével, továbbá , hiszen az ütközés rugalmas. Így -os, kezdősebességű hajításnak felel meg a feladat. Felírva az út‐idő függvényeket:
s felhasználva, hogy a talajra érkezés időpontja A golyó sebességének vízszintes összetevője állandó. A függőleges komponens értéke az ütközés pillanatában: ahonnan
|