A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Addig, amíg egy autó úgy nem gyorsít, hogy a kerekek kipörögnek, vagy "blokkolva" nem fékez, a kerekek és az út között tapadási súrlódás közvetíti a kölcsönhatást. Azonban a tapadási súrlódási erőnek van egy maximális értéke, s ezt az értéket túllépve a kerekek megcsúsznak. Ekkor a tapadási súrlódás helyett csúszási súrlódási erő lép fel, ennek iránya a felületek relatív elmozdulásával ellentétes lesz, nagysága pedig kisebb, mint a tapadó súrlódás legnagyobb értéke.
1. ábra Vizsgáljuk meg, mi történik, ha egy gépkocsi egyenletes sebességgel kanyarodik (1.ábra). Ekkor a kocsi sebességére merőleges tapadási súrlódási erő ‐ amely így a kör középpontja felé mutat ‐ fedezi a körpályán tartáshoz szükséges centripetális erőt. Ha ekkor akár fékezünk, akár gyorsítunk, az autó sebességének (a sebesség nagyságának) megváltoztatásához érintő irányú erőre is szükség van.
2. ábra A tapadási súrlódási erő nagyságának növekedtével és irányának megváltozásával megpróbálja fedezni ezt az erőt is (2. ábra). Ilyenkor azonban fennáll annak a veszélye, hogy a két erő (a centripetális és az érintő irányú) vektori összegének hossza túllépi a tapadási súrlódás legnagyobb értékét, és a kerekek megcsúsznak. A sebességgel ellentétes irányú csúszási súrlódási erő hatására az autó ‐ lassulva ugyan ‐ az érintő mentén kivágódik a kanyarból. Ezért nem tanácsos a kanyarban erőteljesen fékezni, vagy gyorsítani. A veszély ellenszere a kanyar lassabb bevétele ( csökkentése), illetve a kanyar "legömbölyítése'' (a görbületi sugár növelése). Mindkét módszer a centripetális erő értékét csökkenti, azaz több tartalék marad a tapadási súrlódásból.
Megjegyzések: 1. A kocsik fékezéskor "előredűlnek'', így a hátsó kerekek kevésbé nyomódnak a talajhoz, ez még tovább növeli a "kifarolás'' veszélyét. 2. Mindkét súrlódási együttható függ az útburkolat minőségétől és a gumiabroncs anyagától, állapotától.
|