A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az inga lengésideje () adott hosszúság esetén csak a nehézségi gyorsulás nagyságától függ. Vizsgáljuk meg, hogyan függ a bolygó középpontjától mért távolságtól! Legyen a bolygó sugara, a tömege, pedig a sűrűsége. Ha akkor az tömegű testre ható erő vagyis Ebből látható, hogy a magasság növekedésével csökken, vagyis az inga lengésideje nő. Így Andrásnak igaza van.
1. ábra Ha akkor a nehézségi gyorsulás az alábbi gondolatmenettel határozható meg. Osszuk fel a fejünk felett lévő részt vékony gömbhéjakra (1. ábra). Belátjuk, hogy az ábrán vonalkázással jelölt két kis tömegdarab vonzóereje egyenlő nagyságú. Legyen a két darab felülete illetve , a ponttól mért távolságuk pedig és . Az egyes darabok tömege arányos az felülettel, ez viszont az távolság négyzetével arányos. Ebből az következik, hogy a két darab által kifejtett vonzóerő egyenlő, hiszen a tömegvonzási erő fordítottan arányos a távolság négyzetével. Mivel a fenti módon az egész gömbhéj maradék nélkül felosztható anyagdarabka-párokra, a gömbhéj egésze nem fejt ki gravitációs erőt a belsejében levő testekre. Mivel ez az érvelés a "fejünk fölött levő'' valamennyi gömbhéjra érvényes, végül azt kapjuk, hogy esetén a nehézségi gyorsulás akkora, mint egy sugarú bolygó felszínén. Ez utóbbi viszont állandó sűrűségnél
ahol egy állandó. Tehát a bolygó középpontja felé haladva szintén csökken; Jutkának is igaza van. A nehézségi gyorsulás nagyságát az távolság függvényében felrajzolva a 2. ábrán látható összefüggést kapjuk.
2. ábra
|