Ábrázoljuk az áramkörben folyó áramerősség függvényében az elektródán és az ellenálláson eső feszültség összegét. Jól látható, hogy e rendszer csak az $A$ és a $B$ pontban lehet egyensúlyban, hiszen ekkor a tekercsre jutó feszültség zérus, azaz $U=U_r+U_E$. Vizsgáljuk meg az egyensúly stabilitását ezen két pontban!
Az egyensúlyt akkor tekintjük stabilnak, ha kis áramingadozás hatására a rendszer onnan kitérve visszatér az adott állapotba.
Legyen az áramkör először a $B$ pontban. Ha ekkor az áramerősség kicsit megnő, akkor az $U$ feszültség csökkenni fog. A növekvő áram hatására a tekercsben indukálódó feszültség viszont a kapocsfeszültséggel ellentétes irányú lesz, ami $U$-t tovább fogja csökkenteni. Ha az áramerősség kicsit csökken, akkor $U_0$ kissé megnő, ami a kapocsfeszültséggel azonos polaritású feszültséget indukál a tekercsen, azaz $U$ tovább nő. Mindezekből az következik, hogy $B$ instabil egyensúlyi pont.
Az $A$ pont esetén viszont jól látható, hogy az áramerősség kis csökkenése az $U$ feszültség csökkenését, növekedése az $U$ növekedését jelenti. Igy ebben a pontban a tekercsen indukált feszültségek az eredeti helyzetet igyekeznek visszaállítani. Emiatt az $A$ a stabil egyensúlyi helyzet.
Az is könnyen belátható, hogy a $B$ pontból az $A$ pont irányába elmozdult rendszer az $A$ pontba jut. Az $A$ és a $B$ pont között ugyanis az ellenálláson és az elektródán kevesebb energia disszipálódik, mint amennyit a telep lead. A tekercsnek így energiát kell felvennie, ami csak az átfolyó áram folytonos növekedésével lehetséges. Így bármely $A$ és $B$ pont közötti helyzetből az $A$ pontba érünk.