A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Ábrázoljuk az áramkörben folyó áramerősség függvényében az elektródán és az ellenálláson eső feszültség összegét. Jól látható, hogy e rendszer csak az és a pontban lehet egyensúlyban, hiszen ekkor a tekercsre jutó feszültség zérus, azaz . Vizsgáljuk meg az egyensúly stabilitását ezen két pontban! Az egyensúlyt akkor tekintjük stabilnak, ha kis áramingadozás hatására a rendszer onnan kitérve visszatér az adott állapotba. Legyen az áramkör először a pontban. Ha ekkor az áramerősség kicsit megnő, akkor az feszültség csökkenni fog. A növekvő áram hatására a tekercsben indukálódó feszültség viszont a kapocsfeszültséggel ellentétes irányú lesz, ami -t tovább fogja csökkenteni. Ha az áramerősség kicsit csökken, akkor kissé megnő, ami a kapocsfeszültséggel azonos polaritású feszültséget indukál a tekercsen, azaz tovább nő. Mindezekből az következik, hogy instabil egyensúlyi pont. Az pont esetén viszont jól látható, hogy az áramerősség kis csökkenése az feszültség csökkenését, növekedése az növekedését jelenti. Igy ebben a pontban a tekercsen indukált feszültségek az eredeti helyzetet igyekeznek visszaállítani. Emiatt az a stabil egyensúlyi helyzet. Az is könnyen belátható, hogy a pontból az pont irányába elmozdult rendszer az pontba jut. Az és a pont között ugyanis az ellenálláson és az elektródán kevesebb energia disszipálódik, mint amennyit a telep lead. A tekercsnek így energiát kell felvennie, ami csak az átfolyó áram folytonos növekedésével lehetséges. Így bármely és pont közötti helyzetből az pontba érünk. Megjegyzés. Az ábrán jól látható, hogy a teljes áramkör dinamikus ellenállástényezője (ami az görbe deriváltja) az pontban pozitív, pontban negatív. Így csak az pontban lehet egyensúlyban a rendszer.
|