A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Helyezzük el az ellenállásokat az 1. ábrán látható kapcsolás szerint (az ábrán ) egy -es négyzetrácsba. Ez a kapcsolás számú sorbakapcsolt ‐ tehát nagyságú ‐ ellenállás párhuzamos kapcsolása, eredő ellenállása tehát .
1. ábra
2. ábra Másrészt az pontok ekvipotenciálisak, tehát bármelyikük bármelyik másikkal összeköthető anélkül, hogy az áramerősségek megváltoznának. Ugyanez igaz a , illetve a pontokra is. Ha valamennyi összeköttetést létrehozzuk, akkor számú párhuzamosan kapcsolt ellenállásból álló egységes soros kapcsolása áll előttünk, ennek eredője ismét
Elképzelhető más ‐ csak részlegesen összekötött ‐ kapcsolás is, például a 2. ábrán látható. Erről első látásra már nehezebb leolvasni, de azért igaz, hogy az eredő ellenállása ismét éppen . Ha valamekkora adott feszültségre kapcsoljuk a hálózatot, az áramerősség mindegyik ellenálláson , a feszültség , a teljesítmény pedig lesz. Ez utóbbi -szer kisebb, mint az a teljesítmény, ami egyetlen ellenállásra jutna, ha azt feszültségre kapcsolnánk. A lehetséges felhasználások közül néhány: 1. Ha megfelelő értékű, de a szükségesnél kisebb teljesítményű ellenállás áll rendelkezésünkre ‐ ebből viszont sok ‐, akkor a fenti kapcsolások bármelyikével -szeresére növelhetjük a megengedhető legnagyobb teljesítményt. 2. Célszerűen alkalmazható a fenti kapcsolás akkor, ha a teljesítményt egyenletesen akarjuk elosztani egy felület mentén (pl. színházi világítás). 3. A gyártási hibák kiátlagolódnak: az eredő ellenállás eltérése a névleges értéktől általában sokkal kisebb, mint egyetlen egy ellenállásnál. 4. A hálózat "biztonságosabb'', mint egyetlen egy ellenállás: ha valamelyik elem megszakad, az egész rendszer még működik, s elég nagy esetén az eredő ellenállás is csak kicsit változik meg.
|
|