A tudomány fejlődése során felmerült az objektív hőmérséklet meghatározásának igénye. Ehhez mindenekelőtt alappontokat kellett definiálni, ami önkényesen történt. Az önkényességből következik, hogy több hőmérsékleti skálát ismerünk.
Fahrenheit (1686 ‐ 1736) a jég, szilárd szalmiák és víz keverékének hőmérsékletét $\left(-\mathrm{17,7}{}^{\circ }\text{C}\right)$ és a víz fagyáspontját választotta alappontnak. A köztes tartományt 32 fokra osztotta.
Reaumur (1683 ‐ 1757) a víz fagyás- és forráspontja közötti tartományt osztotta 80 fokra.
Celsius (1701 ‐ 1744) ugyanezt a hőmérsékleti tartományt 100 fokra osztotta.
Thomsonról (1824 ‐ 1907) (a későbbi Lord Kelvin) nevezték el az abszolút termodinamikai skálát, amelynek alappontja $-\mathrm{273,15}{}^{\circ }\text{C}$, és egysége ugyanakkora, mint a Celsius skáláé.

(3)yK=(x∘C)+273
$\left(4\right)y{}^{\circ }\text{C}=x{}^{\circ }\text{C}$

(A képletek helyességét a fentebb elmondottak alapján ellenőrizhetjük.)
Ábrázoljuk ${}^{\circ }\text{C}$ függvényében, hogy az hány ${}^{\circ }F\mathrm{,}{}^{\circ }R\mathrm{,}K$-nek felel meg. A kapott egyeneseket jelöljük rendre $a\mathrm{,}b\mathrm{,}c\mathrm{,}d$-vel.

 

 

A grafikonról jól látható, hogy az $a$ és a $b$, az $a$ és a $d$, valamint az $a$ és a $c$ egyenes metszi egymást, azaz létezik olyan hőmérséklet, amelyhez mindkét skálán ugyanaz a számérték tartozik.
Az $a$ és a $b$ egyenesek a $-{32}^{\circ }\text{C}$ értéknél metszik egymást, amelynek értéke tehát Fahrenheit és Reaumur fokban is $-\mathrm{25,6}$. Az $a$ és a $d$ egyenesek metszéspontja $-{40}^{\circ }\text{C}$-nál van, amelynek értéke Fahrenheit fokban is $-40$.
Az $a$ és a $c$ egyenesek metszéspontja $\mathrm{301,}{25}^{\circ }\text{C}$-nál van, tehát ez a hőmérséklet Kelvinben és Fahrenheit fokban is 574,25.

 

Megjegyzés. Ezt a furcsa esetet Verne semmiképp sem vethette volna papírra, mivel két évvel hamarabb halt meg, mint Kelvin.