Néhány kísérlet után megállapíthatjuk, hogy a gyufa ,,szálkásan'' törik. Rövid vizsgálódással látható a gyufa szálas szerkezete. Nagyon sok megoldó ügyesen észrevette, hogy a gyufa többé-kevésbé hosszirányban elhelyezkedő szálakból áll. A szálak között az összetartó erő sokkal kisebb, mint magukban a szálakban, ezért a szálakat könnyebben el lehet választani egymástól, mint a szálakat eltörni.
A törés úgy értelmezhető, hogy hajlításkor bizonyos szálakra húzóerő hat, s ennek hatására ezek a szálak elszakadnak. Mivel a szálakat egymással gyengébb kötőerő tartja össze, ezért az egymás melletti szálak szakadási helye viszonylag független. Ebből adódik a ,,szálkás'' törési felület.
Egyszerű modell lehet a következő: fogjunk marékra egy csomó hurkapálcikát, és egyszerre törjük el őket. Modellünk olyan szempontból jó, hogy ugyancsak fáról van szó, amely várhatóan a gyufához hasonló módon viselkedik. A szálas szerkezetet ez a rendszer egyszerűen biztosítja. Legnagyobb hibája, hogy a ,,szálak'' között semmilyen kötőerő sincs, ezért a ,,szálak'' szakadási helye véletlenszerű.