A távvezeték és a föld közötti potenciálkülönbség $750\text{ kV}$, a vezetékek kb. $30$ m-re vannak a talajtól, így a kialakuló átlagos térerősség $E\approx 25000\text{ V/m}$. Ezen nagy térerősség a vezetékhez közelítő madár testében elektromos töltésmegosztást hoz létre, és a hegyes testrészei ‐ pl. a csőre, tollai ‐ körül elektromos szikra keletkezhet, amelynek hatására a madár elkerüli a távvezetéket.
Érdekes megbecsülni azt az áramot, ami akkor folyna a madár testében, ha rászállna a vezetékre. A becslés szempontjából a madár helyett egy olyan $C=4\pi {ϵ}_{0}R$ kapacitású kondenzátort tekinthetünk, ahol $R$ a madár térfogatával nagyjából megegyező térfogatú gömb sugara; $R=0\mathrm{,}1$ m. Ekkor $C\approx {10}^{-11}$ F. A madár ohmikus ellenállását elhanyagolva, az $U=7\mathrm{,}5\cdot {10}^5\text{ V}$ nagyságú váltakozó feszültségre kapcsolt kondenzátoron átfolyó áram $I=UC\omega \approx 3\cdot {10}^{-3}\text{A}=3\text{ mA}$. Ez az áram már veszélyes, a madarat megrázza.