A keverék felrobbanásakor fejlődő hő az edényből és a gőzből álló zárt rendszert melegíti fel a kezdeti $T_1=373\text{K}$ hőmérsékletről valamilyen $T_2=T_1+\Delta T$ hőmérsékletre. A teljes rendszer hőkapacitása
$C=950\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">J</span>}{/}^{\circ }\text{C+1390 (<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">J/kg</span><math xmlns="http://www.w3.org/1998/Math/MathML"><mrow><msup><mrow><mspace width="0.3mm"></mspace></mrow><mrow><mo>∘</mo></mrow></msup></mrow></math>C) <math xmlns="http://www.w3.org/1998/Math/MathML"><mo>⋅</mo></math>0,036 <span style="font-weight: normal;font-style: normal;">kg</span>=1000 <span style="font-weight: normal;font-style: normal;">J</span><math xmlns="http://www.w3.org/1998/Math/MathML"><mrow><msup><mrow><mo stretchy="false">/</mo></mrow><mrow><mo>∘</mo></mrow></msup></mrow></math>C}$.
Így a hőmérséklet-növekedés
$\Delta T=\frac{Q}{C}=\frac{568000\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">J</span>}}{1000\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">J</span>}{/}^{\circ }\text{C}}={568}^{\circ }\text{C}$.
A végállapot hőmérséklete tehát $T_2=941\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">K</span>}$.
A nyomást a gázok $pV=nRT$ állapotegyenletéből kiindulva határozzuk meg. A kezdeti állapotban $n_1=2$ mól ${\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">H</span>}}_2+1$ mól ${\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">O</span>}}_2=3$ mól gáz volt, ez $n_2=2$ mól ${\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">H</span>}}_2\text{O}$ gázzá alakult át, miközben a térfogat állandó maradt. Így a végállapotban a vízgőz nyomása $p_2=\left(2/3\right)\left(T_2/T_1\right)p_1=1\mathrm{,}704{10}^5\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">Pa</span>}$.