A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Ha az elektron az elektromos tér irányában halad, akkor a sebességével ellentétes irányú erő hat rá. Ez az erő az erőtér bármely pontján ugyanakkora, tehát az elektron mozgása olyan jellegű lesz, mint egy függőlegesen felfelé (ha megfordítjuk az erőteret, lefelé) hajított testé, amíg az erőteret el nem hagyja. Számoljuk ki először, hogy meddig hatol be a kezdősebességű elektron az erősségű térbe ! Ezt legkönnyebben az energiatételből lehet meghatározni. Amikor az elektron út megtétele után éppen ,,megáll'', a rajta végzett munka megegyezik a kezdeti mozgási energiával: ahol és az elektron tömege, illetve töltése, amit az (1) egyenletbe helyettesítve adódik. Az út megtételéhez szükséges időt a átlagsebesség segítségével számolhatjuk ki: A visszaúthoz is pontosan ennyi idő szükséges, így az erőtérben eltöltött idő . Az előbbiekből látható, hogy -mal a belépés után az elektron éppen visszafelé repül. A rá ható erő , így gyorsulása A időpontban áll, így ideig gyorsul visszafelé sebességről indulva. Így attól a ponttól, ahol belépett az erőtérbe, távolságra van. A sebességű elektron akkor tud ,,éppen'' átmenni egy erősségű téren, ha út megtétele után lesz sebessége nulla. Az (1) egyenletből | | Ha az erőtérrel szemben halad az elektron, akkor nő a sebessége. A maximális sebességét, amivel elhagyja az erőteret , ismét az energiatételből határozzuk meg: | | amiből | | Mozgásának idejét pedig az átlagsebesség segítségével számoljuk ki:
|