Feladat: 1925. fizika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Horváth Péter ,  Nagy Tibor 
Füzet: 1984/november, 423 - 425. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Biot-Savart törvény, Kirchhoff-törvények, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1984/március: 1925. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A mágneses indukció kiszámításához először meg kell határozni az élekben folyó áramokat. Az 1. ábrán feltüntettük az egyes áramokat és irányukat. Az áramforrást a kocka A, B csúcsaira kötöttük.

 
 
1. ábra
 

 
 
2. ábra
 

Szimmetriaokok miatt a D és E pontok, valamint a C és F pontok ekvipotenciálisak, így összeköthetők egy zérus ellenállású huzallal. A kapott ellenálláshálózatot a 2. ábra mutatja. (Az ellenállásokba írt számok az 1. ábra áramainak sorszámozásával vannak összhangban.) A kiterített hálózat segítségével a Kirchhoff-törvények alapján könnyen meghatározhatjuk az egyes élekben folyó áramokat, ezek a következők:
I1=2A,I2=I3=I5=I6=(5/7)A,I4=I7=(4/7)A,I8=I9=I10=I11=(1/7)A,I12=(2/7)A.
Az áramok irányait az 1. ábra mutatja.
A kocka középpontjából minden él azonos látószögben látszik és minden él azonos távolságra van ettől a ponttól. A mágneses indukciót a Biot‐Savart-törvénnyel számítjuk ki. Egy él Δs elemi szakaszában folyó áram által keltett mágneses indukció a P pontban a 3. ábra jelöléseivel:
|ΔB(P)|=μ04πIΔsr2sinφ,


ahol φ az elemi szakasz és az r vektor által bezárt szög. B irányát a jobbkéz-szabállyal határozhatjuk meg.
 
 
3. ábra
 

A teljes él járulékát a mágneses térhez úgy számíthatjuk ki, hogy vektoriálisan összegezzük az elemi szakaszokban folyó áram által létrehozott mágneses indukciókat. Könnyen látható, hogy a kocka középpontjában az egy él által létrehozott mágneses indukció nagysága az élben folyó árammal arányos. Az arányossági tényező az élek látószögétől és a P ponttól való távolságtól függ, tehát valamennyi élre ugyanakkora.
A jobb áttekinthetőség kedvéért a B1...B12 indukcióvektorokat párosával ábrázoltuk a 4. ábrán. I4=I7 és azonos irányúak, ezért B4+B7=0. I1 és I12 áramok tere ellentétes irányú, így |B1+B12|=(12/7)|B0|, ahol |B0| az 1A árammal átjárt él által létrehozott mágneses indukció nagysága a P pontban.
 
 
4.a ábra
 

 
 
4.b ábra
 

 
 
4.c ábra
 

A 4. b) ábrán az I2 és I9, illetve az I3 és I8 áramok által keltett tereket ábrázoltuk. A négy indukcióvektor eredőjét az alábbiak alapján számolhatjuk ki:
B2 párhuzamos B9-cel és B3 párhuzamos B8-cal, mivel a megfelelő élek párhuzamosak. Másrészt az ábrából látható, hogy (B2+B9) merőleges (B3+B8)-ra, így B'=B2+B9+B3+B8 nagysága
|B'|=(|B2|+|B9|)2+(|B3|+|B8|)2=627|B0|,

B' az xy síkkal párhuzamos irányú.
Hasonlóan látható, hogy B''=B5+B11+B6+B10 nagysága
|B''|==(|B5|+|B11|)2+(|B6|+|B10|)2=627|B0|,

iránya pedig az yz síkkal párhuzamos.
B' merőleges B''-re és B'+B'' iránya éppen B1+B12 irányával ellentétes. Másrészt |B'+B''|=2|B'|=(12/7|B0|, ami éppen |B1+B12|- vel egyezik meg. Tehát B1+B12+B'+B''=0.
A teljes áramrendszer által létrehozott eredő mágneses indukció a kocka közepén zérus.
 

II. megoldás. Bebizonyítjuk, hogy a mágneses indukció értéke a kocka közepén zérus.
Bármely élben folyó áram indukcióvektora az élre merőleges, P ponton átmenő síkban fekszik, így nincs az éllel párhuzamos komponense (P a kocka középpontját jelöli). Mivel minden él ugyanakkora látószögben látszik a P-ből, a mágneses indukció arányos az élben folyó árammal és az arányossági tényező ugyanaz minden áramra. Egy indukcióvektornak a megfelelő tengelyekre vett komponensei a P pont kitüntetett helyzete miatt abszolút értékben azonos nagyságúak. Például az 1. ábrán feltüntetett koordináta-rendszerben az I8 által létrehozott B8 indukcióvektorra igaz a
|(B8)x|=(B8)y|=kI8
egyenlőség, ahol k minden élre ugyanaz az állandó.
 

Vizsgáljuk először az eredő mágneses indukció z komponensét! Ekkor a fentiek alapján elegendő az x és y iránnyal párhuzamos élekben folyó áramok terét tekinteni. Így csak az ABFE és DCGH négyzet éleiben folyó áramok adnak járulékot a B2 komponenshez a P pontban. Az ABFE hurokban folyó áramok terének z komponense: k(I1-I6-I7-I5). Ennek irányát legkönnyebben a jobbkéz-szabállyal állapíthatjuk meg. Szorozzuk meg ezt a mennyiséget az élek R ellenállásával. Ekkor az előbbi kifejezés zárójelében az (I1R-I6R-I7R-I5R) kifejezést, a hurokban levő ellenállásokon eső feszültségek algebrai összegét kapjuk. Kirchhoff huroktörvénye alapján ez a kifejezés zérus. Hasonló gondolatmenettel kapjuk, hogy a DCGH hurokban folyó áramok terének z komponense is zérus a P pontban.
Ezzel beláttuk, hogy az összes áram eredő mágneses indukciójának z irányú komponense a kocka középpontjában zérus.
Az előbbi indokláshoz hasonlóan kapjuk, hogy az eredő mágneses indukció x, ill. y irányú komponense a kocka középpontjában zérus. Így az eredő mágneses tér a kocka középpontjában zérus.
A bizonyításhoz csak azt használtuk fel, hogy a P pontból azonos látószögben látjuk az összes élt és minden él azonos ellenállású. Az előbbi két feltétel akkor is teljesül, ha a kocka bármely másik két csúcsára kötjük az áramforrást, így a mágneses tér minden esetben zérus a kocka közepén.