A rendszer tömege nem változik, tehát a felvetett kérdés megválaszolásához elegendő a tömegközéppont mozgását figyelemmel kísérni. A kiindulási állapotban az edényben levő víz és a tetején úszó jég külön kezelhető, a teljes rendszer tömegközéppontjának mozgása helyett vizsgálhatjuk e részrendszerek tömegközéppontjának mozgását.
A feladat szempontjából fontos, hogyan olvad meg a jég, hiszen ehhez mindenképpen hőt kell közölnünk vele. Vizsgáljunk meg tehát két szélsőséges esetet, a valós folyamat mindenképpen e folyamatok keveredése.
$a)$ A rendszer kívülről, az edény falán keresztül vesz fel hőt, saját hőmérséklete közben végig $0{}^{\circ }\text{C}$, a víz olvadáspontja.
$b)$ A jég és a víz hőmérséklete előre adott, a jég olvadása a környező víz lehűlésének rovására történik, kívülről semmi hőt nem közlünk a rendszerrel.
Az $a)$ esetben nagyon egyszerű a válasz. Ehhez képzeljük el, hogy a jég olvadása során keletkező víz nem keveredik az edényben eredetileg is jelenlevő vízzel. Ez könnyen megvalósítható a folyamatot nem befolyásoló, a jeget körülvevő elhanyagolható tömegű hártya feltételezésével. A környező víz állapota nem változik, így tömegközéppontja helyben marad. Archimedes törvénye alapján tudjuk, hogy a víz felszínén úszó, a víznél kisebb, kb. $\mathrm{0,92}{\text{kg/dm}}^3$ sűrűségű jég saját magával azonos tömegű vizet szorít ki. Így az elolvadást követően a jég "beleolvad'' az addig ott levő üregbe. Az eredeti jégdarab tömegközéppontja pedig ‐ kiemelkedése révén ‐ nyilván magasabban volt, mint a megolvadt vízé. Így a teljes rendszer helyzeti energiája az olvadást követően lecsökken.
A $b)$ esetben nem egyértelmű a válasz, hiszen a víz a $0{}^{\circ }\text{C}$ és a $4{}^{\circ }\text{C}$ közötti tartományban a lehűlés során tágul, így a vízrész tömegközéppontja emelkedik. A fent említett hőmérséklet-tartomány két széle között a relatív térfogatnövekedés nem nagy, mintegy $\mathrm{0,02}\%$. A jég térfogata megolvadása során mintegy $8\%$-nyit csökken.
Az előbbiek alapján láthatjuk, hogy az egységnyi tömegű jég megolvadásából adódó térfogatcsökkenést $400$ egységnyi tömegű víz $4{}^{\circ }\text{C}$-ról $0{}^{\circ }\text{C}$-ra való lehűtésével lehetne kompenzálni $\left(400\cdot \mathrm{0,02}=8\right)$. Az ekkor felszabaduló hő azonban sokkal több, mint ami a jég megolvasztásához és esetleges $0{}^{\circ }\text{C}$-ra melegítéséhez szükséges. Tehát ebben az esetben is csökken a rendszer helyzeti energiája.
A valós esetek ezen két tárgyalt eset keverékeként képzelhetők el, így a rendszer helyzeti energiája mindenképp kisebb a megolvadást követő állapotban, mint előtte volt.