Feladat: 1901. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Berszán Ferenc ,  Széles Sándor 
Füzet: 1984/május, 234 - 235. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Hajítások, Impulzusmegmaradás törvénye, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1984/január: 1901. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladat szövege alapján feltehetjük, hogy a madár a vadász feje fölött van, amikor a golyó eltalálja. Válasszunk egy koordináta-rendszert, amelynek y tengelye felfelé mutat, és az y=0 pont a föld szintjében van. Ha a golyó sebessége a puskacső végénél v0, és a golyó t1 idő alatt találja el a madarat, ami h magasságban repül a vadász feje fölött, akkor

h=y(t1)=v0t1-(g/2)l12.
(A vadász magasságát elhanyagoltuk h-hoz képest.) Az adatok behelyettesítésével kapott másodfokú egyenlet megoldása t1=0,1s. A golyó sebessége a találat pillanatában v1=v0-gt1=199m/s. (Ez 0,5%-os sebességcsökkenést jelent).
A golyó lendületének (impulzusának) függőleges komponense a találat előtti pillanatban mv1 (m a golyó tömege). Jelöljük a madár és a golyó közös sebességének függőleges komponensét a találat után v2-vel. Ha az ,,ütközés'' rövid ideig tart, akkor felírhatjuk a lendületmegmaradás törvényét a függőleges lendület komponensekre (lásd a 2. megjegyzést):
mv1=(m+M)v2,(1)
ahol M a madár tömege.
Ezután azt kell meghatároznunk, hogy a h magasságból induló rendszer (a madár és a golyó) mennyi idő alatt ér földet, tudva azt, hogy a rendszer sebességének függőleges irányú összetevője v2. Legyen ez az idő t2. Ekkor y(t2)=0.
A hajítás kezdetén y=h, ezért a gyorsuló mozgás út‐idő összefüggése alapján
0=y(t2)=h+v2T2-(g/2)t22.(2)
A számadatokat és v2 (1)-ből számolt értékét behelyettesítve t2-re egy másodfokú egyenletet kapunk, amelynek numerikus megoldása t2=2,63s. A puska elsütésétől számítva T=t1+t2=2,73s idő múlva esik le a madár. Látjuk, hogy a madár vízszintes sebességére a számítás során nem volt szükség.
 

Megjegyzések. 1. Pontosabb számolásnál figyelembe kell venni a vadász magasságát. Felfelé éppen ennyivel kevesebb utat tesz meg a golyó.
2. Vizsgáljuk az ütközési folyamatot. Tegyük fel, hogy a golyóra a fékeződés során a madár állandó F erőt fejt ki. Írjuk fel Newton II. törvényét külön-külön a golyóra és a madárra. Az előző jelöléseket használva
mv2-mv1=-Fτ-mgτ(3)Mv2-0=Fτ-Mgτ,(4)


ahol τ jelöli az ütközési időt.
A két egyenletet összeadva, majd rendezve:
v2=v1mM+m-gτ.(5)
Az összeadásnál az Fτ tag kiesik, hiszen F belső erő. Ugyanez lenne az eredmény, ha F az ütközés során az időben változna. Ez Newton III. törvényének a következménye. Látjuk, hogy szigorúan nem teljesül a lendületmegmaradás, mint azt az (1) összefüggésben feltételeztük, de könnyen megbecsülhetjük, hogy a -gτ tag (5)-ben elhanyagolható az első taghoz képest. Fontos megjegyezni, hogy ha van külső erő, ami a rendszer minden tagjára hat, akkor nem teljesül a lendületmegmaradás, ugyanis ekkor a rendszer nem tekinthető zártnak. (A zárt rendszernek éppen az a definíciója, hogy rá külső erő nem hat.) A feladatban a -mg nehézségi erő mindvégig hat a madárra is és a golyóra is.
Becsüljük meg a τ időt ! A golyó maximum akkora utat tesz meg, amennyi a madár átlagos mérete. A sebessége v1-ről v2-re csökken. A gyorsulása -a. Így v2=v1-aτ és a megtett út s=v1τ+(-a/2)τ2. Az előző képletet felhasználva
s=v1+v22τ.
v2-t a v1 mellett elhanyagolhatjuk a becslésben, és s=10cm-t véve τ=10-3s. Az (5) egyenletben a -gτ ,,korrekció'' 10-2m/s, ami tényleg elhanyagolható az első taghoz képest, és így (1) nagyon jó közelítéssel teljesül.