Ha az Északi féltekén egy test rögzített pályán déli irányban halad, akkor a Föld forgásából adódó kerületi sebessége növekszik. Ha viszont eközben KNy-i irányban nem hat rá erő, akkor KNy irányú kerületi sebessége állandó kell, hogy maradjon, így pályája mozgásirányához képest jobbra eltérül. Hasonlóképpen az északi irányban mozgó test is jobbra térül el. A Földhöz rögzített koordináta‐ rendszerből nézve azt mondhatjuk, hogy a testeket egy tehetetlenségi erő, a Coriolis‐erő (I. II. oszt. gimnáziumi tankönyv, 120. o.) téríti el. (A Déli féltekén a Coriolis‐erő a testeket balra téríti el.)
A fent elmondottakból következik, hogy a pozitív forgásirányban (az óramutató járásával ellentétesen) forgó légtömegre ható Coriolis‐erő a légtömeg forgási középpontjából kifelé mutat, ezért ott alacsony nyomás alakul ki. (Ezt nevezzük ciklonnak.) A forgás fenntartásához szükséges centripetális erőt is a középpontban levő alacsony nyomás és a légtömeg széle közti nyomás különbségéből adódó erő biztosítja. Ezért a középpontban a nyomás alacsonyabb, mint amit a Coriolis‐erő indokol.
Hasonlóan látható, hogy a negatív irányban forgó légtömegre ható Coriolis‐erő a forgási középpont felé mutat, tehát a középpontban magas légnyomást alakít ki. (Ezt nevezzük anticiklonnak.) A mozgás fenntartásához szükséges centripetális erő a lassú forgás miatt lényegesen kisebb a Coriolis‐erőnél, így a Coriolis‐erő miatti magas nyomást csak kis mértékben csökkenti.
 Erdős László (Budapest., Berzsenyi D. Gimn., III. o. t.)
dolgozata alapján