Feladat: 1701. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Boszágh Péter ,  Horváth István ,  Kaptás Dénes ,  Kiss Péter ,  Lóczi Géza ,  Oszlányi Gábor ,  Sczigel Gábor ,  Szállási Zoltán 
Füzet: 1981/november, 175 - 176. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Pontrendszerek mozgásegyenletei, Súrlódás, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1981/március: 1701. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.


A feladat teljes megoldása nagyon hosszadalmas, ezért csak a megoldás vázlatát fogjuk ismertetni. Elsősorban nem a gyorsulások értékének megadására, hanem a feladat áttekinthető tárgyalására fogunk törekedni.
Legyen a hasáb lejtő irányú gyorsulása A; a hasáb vízszintes lapján levő test gyorsulásának vízszintes összetevője a1, a függőleges fal mellett lógó test függőleges gyorsulása a2.
 

1. ábra
 

A gyorsulások irányítását az 1. ábra mutatja. Legyen az m tömegű testeknek a lejtőhöz viszonyított gyorsulása a.
Ekkor
a1=a+Acosα,(1)a2=a+Asinα.(2)


A vízszintes lapon levő m tömeg függőleges gyorsulása Asinα, a lelógó test gyorsulásának vízszintes összetevője Acosα. ha A>0 és így a test a hasáb függőleges falához ér, illetve 0, ha A<0. Ez utóbbi esetben meggondolásaink csak az indulás pillanatára érvényesek, később a fonál nem függőleges helyzetű.
Írjuk föl a három testre a mozgásegyenleteket, feltéve hogy A0. A 2. ábra a hasábra ható erőket mutatja, a súrlódási erők irányítása jobbra mozgó hasáb és tömegek esetének felel meg.
 

2. ábra
 

A mozgásegyenletet a vízszintes és függőleges komponensekre írjuk föl; a hasáb mozgásegyenlete:
MAcosα=Nsinα-Scosα+S1-N2-K,(3)MAsinα=Mg-Ncosα-Ssinα+N1+S2+K.(4)


A 3. ábra a két m tömegű testre ható erőket mutatja.
 

3. ábra
 

Ismét vízszintes és függőleges komponensekben dolgozva, a mozgásegyenletek a következők:
m(a+Acosα)=K-S1,(5)mAsinα=mg-N1,(6)m(a+Asinα)=mg-S2-K,(7)mAcosα=N2.(8)


Vizsgáljuk meg, hogy α és μ függvényében milyen esetek lehetségesek! Az eredményeket a 4. ábrán foglaltuk össze.
 

4. ábra
 

1. A=0 és a=0.
 

Ekkor a lelógó test nem nyomódik a hasábhoz, N2=0 és így S2=0. A (3)-(8) egyenletrendszert is felhasználva a tapadás SμN, ill. S1μN1 feltételéből a tgαμ és μ1 feltételek adódnak.
 

2. A=0 és a>0.
 

Ekkor is N2=S2=0, S1=μN1, mivel a test csúszik. Az a>0 feltételből μ<1 adódik, |S|μN pedig akkor teljesül, ha tgα két, μ-től és a tömegektől függő érték közé esik (l. a 4. ábrát).
 

3. A>0 és a=0.
 

Ekkor S=μN, amit felhasználva a nyilvánvaló A=g(sinα-μcosα) eredmény adódik. Ez akkor pozitív, ha tgα>μ. A tapadás miatt |S1|μN1 és |S2|μN2. Ennek a két feltételnek az együttes kezelése nagyon bonyolult lenne, mivel S1 és S2 nem fejezhető ki külön-külön az egyenletrendszerből. Meghatározható viszont S1+S2 és kihasználva, hogy a megcsúszás határhelyzeteiben S1 és S2 egy irányba mutat, írhatjuk a két feltétel helyett az |S1+S2|μ(N1+N2) egyenlőtlenséget. Ennek taglalásából tgα>1 és μ>f(tgα) adódik, ahol az f függvény az egyenletrendszer megoldásából meghatározható.
 

4. A>0 és a>0.
 

Ebben az esetben valamennyi felületnél csúszás lép fel, a relatív elmozdulás iránya megegyezik az ábrák rajzolásakor feltételezettel. Így a (3)-(8) egyenletekhez az S=μN, S1=μN1 és az S2=μN2 egyenletek járulnak, az egyenletrendszerből A és a meghatározható. Az a>0 feltevésből tgα<1, az A>0, feltevésből
tgα>2μM+m(2μ+1+μ2)2M+3m+μ2m
feltétel adódik.
 

5. A>0, a<0.
 

Ekkor S1 és S2 iránya a berajzolttal ellentétes, így S1=-μN1, S2=-μN2, és S=μN. Ez az eset meredek és csúszós lejtő esetén áll fenn, a<0-ból tgα>1, A>0-ból μ-re α-tól függő felső határ adódik.
 

6. A<0 és a>0.
 

Egyenleteink ekkor csak az elengedés pillanatában érvényesek, hosszú idő után ugyanis a függőleges fal mellett lógó kötél nem függőleges. N2=0, és így S2=0 már az induláskor is fennáll, nem igaz azonban a (8) egyenlet, hiszen a függőleges kötélen lógó tömeg induláskor vízszintesen nem gyorsul. A csúszás miatt S=-μN és S1=μN1. Ezeket az egyenleteket (3)-(7)-tel kombinálva a gyorsulások meghatározhatók. Az A<0 feltétel akkor áll fenn, ha
tgα<m(1-4μ-μ2)-2μMm(3+2μ-μ2)+2M.
Ezzel minden α és μ esetén meghatároztuk, hogy hogyan mozog a rendszer.
 

 Kaptás Dénes (Nagykőrös, Arany J. Gimn. IV. o. t.)
 dolgozata alapján