A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A -os vizet a -os víz lehűlése árán kell felmelegítenünk; minél jobban lehűl az eredetileg -os víz, annál melegebb lesz a -os víz a folyamat végén. Az a célunk, hogy a -os víz minél jobban lehűljön, de mindig szem előtt kell tartani, hogy a hőáram iránya egyértelműen meghatározott; a melegebb test ad át hőt a hidegebb testnek. Ha a -os víznek csak egy igen kis részét hozzuk hőkontaktusba a -os vízzel, akkor az igen erősen lehűl, és így a melegítés szempontjából a hasznosítása nagyon jó. Úgy érdemes próbálkozni, hogy a meleg vizet kis részekre osztjuk és az egyes részekkel külön‐külön melegítjük a hidegebb vizet. Osszuk fel a -os vizet egyenlő részre. Kössük az első részt egy igen jó, veszteségmentes hővezetővel a -os vízhez. A egyensúlyi hőmérséklet a | | egyenletből (, , pedig a víz fajhője) határozható meg: Ha elég nagy, akkor elég kicsi, a -os víz a hőcsere során jól lehűl, azaz igen jól hasznosítottuk. Kapcsoljuk ezután a jó hővezetőnkkel a hőmérsékletű vizet a második adag -os vízhez. Az egyensúlyi hőmérséklet : | | , tehát a második adag -os vizünk már kevésbé hűlt le, mint az első, és így kevésbé hasznosítottuk a melegítésnél. Érdemes még felírni a közös hőmérsékletet a harmadik adaggal való melegítés után:
Jól láthatóan egy mértani sor összege határozza meg a kialakuló közös hőmérsékletet, ezért a végső hőmérséklet | | egy nevezetes kifejezés reciproka, ami esetén a természetes logaritmus alapszámához, -hoz tart. Ha tehát a -os vizet igen sok részre osztjuk fel, akkor a fenti eljárással az eredetileg -os vizet -ra tudjuk felmelegíteni. |