Feladat: 1549. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Bocsák András ,  Bognár Péter ,  Czakó Ferenc ,  Gunyhó Gábor ,  Gyurós Tibor ,  Kiss Ernő ,  Kiss Péter ,  Ódor Tibor ,  Seregdy Tamás ,  Terenyi Zoltán ,  Várhelyi Tamás 
Füzet: 1979/november, 179 - 180. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Hidrosztatikai nyomás, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1979/január: 1549. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
 

Először határozzuk meg a kúpra ható felhajtóerőt x magasságú vízszint esetén! A vízbe merülő rész ekkor (R/h)[(r/R)h+x], illetve r alapkör sugarakkal rendelkező x magasságú csonkakúp. Ha ezt a testet alulról is víz venné körül, akkor a felhajtóerő az általa kiszorított víz súlyával lenne egyenlő. Esetünkben azonban nem érvényes az Archimédesz-törvény, mert a r sugarú lap nem érintkezik vízzel. A felhajtóerőt ezért úgy kapjuk, hogy a csonkakúp által kiszorított víz súlyából levonjuk a r sugarú, x magasságú henger alapjára ható hidrosztatikai nyomóerőt:
Ff=(π/3){(R2/h2)[(h/R)r+x]3-(r3h)R-3r2x}γv=πγv[(Rr/h)x2+(1/3)(R2/h2)x3].
A kúp akkor fog elmozdulni, amikor a felhajtóerő nagyobb lesz a kúp súlyánál, tehát határesetben
πγ[(Rr/h)x2+(1/3)(R2/h2)x3]=(1/3)πR2hγ.
A numerikus adatokat behelyettesítve átrendezés után x-re az
x3+20cmx2=3200cm3
harmadfokú egyenlet adódik, amelynek fizikai szempontból értelmes megoldása x=10,28cm.
Ha ezen szint elérése után a víz betöltését tovább folytatjuk, akkor a kúp fölemelkedik, de a víz kifolyása miatt újból a helyére kerül, s ez a folyamat többször is megismétlődhet. Bizonyos kritikus beöntési sebesség elérése után azonban a kúp már nem kerül vissza a lyukba.
 
Megjegyzés. A felhajtóerő természetesen kiszámítható úgy is ‐ Pascal törvényét használva ‐, hogy a csonkakúp palástjára ható nyomóerőt határozzuk meg. Ezt célszerű úgy elvégezni, hogy a palástot vékony gyűrűkre osztjuk, s először egy-egy gyűrűre számoljuk ki a függőleges irányú felhajtóerőt, majd összeadjuk az egyes gyűrűk hatását. A felosztást finomítva a felhajtóerő pontos értékét integrálással nyerjük. Aki egyszerűen átlagos nyomással számolt, nem kapta meg a helyes eredményt.