A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. A rakéta mozgásegyenlete: ahol a kezdeti tömeg, a másodpercenkénti tömegcsökkenés, a tolóerő, a közegellenállási erő, pedig a súlyerő. Tegyük fel, hogy , és hogy nem függ a helytől. Nyilvánvaló, hogy a rakéta gyorsulása időben változik, tehát az állandó gyorsulás esetén kapott összefüggéseket nem használhatjuk az (1) egyenlet megoldására. Oldjuk meg tehát a feladatot numerikusan. Az alapötlet az, hogy olyan kis szakaszokra bontjuk fel a mozgást, amely szakaszokon belül a gyorsulás már jó közelítéssel állandónak tekinthető, és ezeken a szakaszokon belül a jól ismert képleteket alkalmazhatjuk. A számolás egy lehetséges menete tehát a következő: egyenlő részre osztjuk a repülési időt ; a , pillanatokban kiszámoljuk -t, ennek segítségével a idő múlva elért sebességeket: majd az egyes időintervallumok alatt megtett utakat Az elért magasság az összes út összege. Ily módon számolva ; ; ; felosztásokat használva a rakéta által elért magasság: 75 158 m, 80 933 m, 81 700 m, ill. 82 322 m, és a végsebesség: 1691 m/sec, 1834 m/sec, 1853 m/sec, ill. 1868 m/sec. Látható, hogy a választás ad kielégítő eredményt. Lecsökkenthetjük azonban a számolási időt, ha reálisabb gyorsulási értéket rendelünk az egyes szakaszokhoz. Végezzük el az előző számolást azzal a különbséggel, hogy (2) helyett a következő kifejezést használjuk: Az I. táblázatban megadott értékeket esetén kaptuk.
Láthatjuk tehát, hogy a számolási időt kb. tizedrészére csökkenthettük a közelítés pontosításával. Becsüljük meg a kezdeti feltevéseink által okozott hibát. 80 km magasan a nehézségi gyorsulás kb. 3%-kal kisebb, mint a földfelszínen. Mivel ebben a magasságban a rakéta gyorsulása közelítőleg , így a földfelszíní használata folytán (1) jobb oldalának kiszámításában elkövetett hiba . Most indokoljuk meg az közelítést. Tegyük fel, hogy a közegellenállás alakban adható meg, hol az alakfaktor, a keresztmetszet, pedig a levegő sűrűsége. Kis sebességeknél tehát valóban kicsi, pl. 137 m/s-nál 2 km magasságban . Nagy sebességek elérésekor viszont a rakéta már magasan lesz, ahol a levegő sűrűsége kicsi , és így pl. 40 km magasan, ahol a sebesség már , . A közbenső szakaszon az -nak maximuma van: tehát az elhanyagolás jogos.
II. megoldás. Az előző megoldásban használt közelítésekkel az (1) egyenletet analitikusan is megoldhatjuk. (1) idő szerinti integrálásával kapjuk a sebességet (figyelembe véve, hogy esetén ): | | majd ezt ismét idő szerint integrálva figyelembevételével kapjuk az útfüggvényt: | | Az utóbbi integráláshoz felhasználtuk az összefüggést. Ugyanazon adatokat behelyettesítve, mint előbb:
Márk Géza (Budapest, Könyves K. Gimn., IV. o. t.) Liszkay László (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., III. o. t.) dolgozata alapján |