Feladat: 1536. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Liszkay László ,  Márk Géza 
Füzet: 1979/május, 235 - 236. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Rakéta, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1978/november: 1536. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A rakéta mozgásegyenlete:

(m0-kt)a=Ft-Fk-G,(1)
ahol m0 a kezdeti tömeg, k a másodpercenkénti tömegcsökkenés, Ft a tolóerő, Fk a közegellenállási erő, G pedig a súlyerő. Tegyük fel, hogy Fk0, és hogy G nem függ a helytől. Nyilvánvaló, hogy a rakéta gyorsulása időben változik, tehát az állandó gyorsulás esetén kapott összefüggéseket nem használhatjuk az (1) egyenlet megoldására. Oldjuk meg tehát a feladatot numerikusan. Az alapötlet az, hogy olyan kis szakaszokra bontjuk fel a mozgást, amely szakaszokon belül a gyorsulás már jó közelítéssel állandónak tekinthető, és ezeken a szakaszokon belül a jól ismert képleteket alkalmazhatjuk. A számolás egy lehetséges menete tehát a következő: n egyenlő részre osztjuk a T=150  s repülési időt (Δt=T/n); a 0, Δt...(n-1)Δt pillanatokban kiszámoljuk a-t, ennek segítségével a Δt idő múlva elért sebességeket:
vi=vi-1+ai-1Δt;1in,(2)
majd az egyes időintervallumok alatt megtett utakat
si=vi-1+vt2Δt.
Az elért magasság az összes si út összege. Ily módon számolva Δt=10  s; 2  s; 1  s; 0,2  s felosztásokat használva a rakéta által elért magasság: 75 158 m, 80 933 m, 81 700 m, ill. 82 322 m, és a végsebesség: 1691 m/sec, 1834 m/sec, 1853 m/sec, ill. 1868 m/sec. Látható, hogy a Δt2  s választás ad kielégítő eredményt. Lecsökkenthetjük azonban a számolási időt, ha reálisabb gyorsulási értéket rendelünk az egyes szakaszokhoz. Végezzük el az előző számolást azzal a különbséggel, hogy (2) helyett a következő kifejezést használjuk:
vi=vi-1+ai-1+ai2Δt.(2')
Az I. táblázatban megadott értékeket Δt=10  s esetén kaptuk.
Idő (s)20406080100120140150Sebesség (m/s)53,81372594316731 0171 5251 880Út (m)5032 3726 28713 12624 07940 83466 00183 022

 

Láthatjuk tehát, hogy a számolási időt kb. tizedrészére csökkenthettük a közelítés pontosításával.
Becsüljük meg a kezdeti feltevéseink által okozott hibát. 80 km magasan a nehézségi gyorsulás kb. 3%-kal kisebb, mint a földfelszínen. Mivel ebben a magasságban a rakéta gyorsulása közelítőleg 40  m/s2, így a földfelszíní g használata folytán (1) jobb oldalának kiszámításában elkövetett hiba <1%.
Most indokoljuk meg az Fk0 közelítést. Tegyük fel, hogy a közegellenállás
Fk=(1/2)cAϱv2
alakban adható meg, hol c az alakfaktor, A a keresztmetszet, ϱ pedig a levegő sűrűsége. Kis sebességeknél tehát Fk valóban kicsi, pl. 137 m/s-nál 2 km magasságban Fk0,002Ft(c=0,1,A=75  m2). Nagy sebességek elérésekor viszont a rakéta már magasan lesz, ahol a levegő sűrűsége kicsi [ϱϱ0exp(-h)], és így pl. 40 km magasan, ahol a sebesség már 1000  m/s, Fk710-4Ft. A közbenső szakaszon az Fk-nak maximuma van: Fk510-3Ft tehát az elhanyagolás jogos.
 

II. megoldás. Az előző megoldásban használt közelítésekkel az (1) egyenletet analitikusan is megoldhatjuk. (1) idő szerinti integrálásával kapjuk a sebességet (figyelembe véve, hogy t=0 esetén v=0):
v=(Fi/k) ln [1-(k/m0)t]-gt,
majd ezt ismét idő szerint integrálva (s(0)=0 figyelembevételével) kapjuk az útfüggvényt:
s=Fim0k2(1-km0t)ln(1-km0t)+Fkt-g2t2.
Az utóbbi integráláshoz felhasználtuk az
lnxdx=xlnx-x
összefüggést.
Ugyanazon adatokat behelyettesítve, mint előbb:
v150=1872  m/s,s150=82484  m.

 

 Márk Géza (Budapest, Könyves K. Gimn., IV. o. t.)
 Liszkay László (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., III. o. t.)
 dolgozata alapján