Tegyük fel, hogy kezdetben a rendszer $0^{\circ }\text{ C}$ hőmérsékletű volt. A levegőt ideális gáznak tekintve kiszámoljuk a tartály egyes részeiben a gáz térfogatát: a ballonban levő levegő tömegére $m_1=11\text{ g}$, a jobb oldali csőben levőére $m_2=0\mathrm{,}1\text{ g}$ adódik.
Azért kell különbséget tennünk a gyors és lassú hőközlés között, mert gyors melegítéskor nincs elég idő ahhoz, hogy a higany fölmelegedjék. Nem tud energiát felvenni, hiszen a gáz hővezetési együtthatója kicsi a higany hővezetési együtthatójához képest, így hőmérséklete sem változik, s nem melegíti a jobb oldali gázmennyiséget sem, az tehát adiabatikusan nyomódik össze. Lassú hőközlés esetén a higany felveszi a tartály hőmérsékletét, s ezt továbbadja a jobb oldali csőben levő levegőnek. Ekkor az egész rendszer hőmérséklete tehát közös. Az eddigiekből következik, hogy a fűtőtest teljesítményét a gáz és a higany relatív hővezetési képességéhez és a higany hőkapacitásához kell viszonyítani.
A következő lépés ezután az lenne, hogy az állapotegyenletekből, valamint a nyomásra és térfogatokra vonatkozó összefüggésekből meghatározzuk a rendszer állapotjelzőit a melegítés után. Számolás nélkül is nyilvánvaló, hogy mivel a higanyoszlop tömege nagy, s csak $1\text{ K}$-nel melegítjük a rendszert, az elmozdulás mindenképpen nagyon kicsi lesz mindkét esetben. (Számszerűen: lassú melegítés esetén $\sim 0\mathrm{,}01\text{ cm}$, gyors melegítéskor $\sim 0\mathrm{,}1\text{ cm}$.) Ez egyben azt jelenti, hogy a higany helyzeti energia változása is kicsi.