A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Egészítsük ki táblázatunkat az egyes időintervallumokra számolt átlagsebességekkel, és tekintsük ezeket egyenlőnek az intervallum közepén mérhető pillanatnyi sebességekkel!
A golyó sebessége a mozgás során monoton csökken, tehát figyelembe kell vennünk a pálya és a golyó között fellépő gördülő ellenállást. A gördülő ellenállás és a test súlyának arányát jelöljük, μ-vel. Mivel a pálya hajlásszöge mindenütt kicsi, a pálya és a golyó közötti nyomóerő jó közelítéssel megegyezik a golyó súlyával, cosα≈1. A pálya zárt, tehát 3m megtétele után a golyó ugyanolyan magasságban van, mint induláskor. Ekkor a munkatétel: (1/2)mv02+(1/2)Θω02=(1/2)mv2+(1/2)Θω2+μmgs,(1)
ahol v0 az első intervallum átlagsebessége, v a 18. és 19. másodperc közötti átlagsebesség, ω0 és ω a megfelelő szögsebességek, m a golyó tömege, Θ=(2/5)mr2 pedig a golyó tehetetlenségi nyomatéka, s=3m. (1)-ből μg meghatározható: Ezután a munkatételt két szomszédos intervallum között alkalmazva meghatározhatjuk az intervallumok középpontjainak Δhn magasságkülönbségét (Δsn az intervallumok hossza): (7/10)mvn-12=(7/10)mvn2+mgΔhn+μmgΔsn;Δhn=(7/10)vn-12-(7/10)vn2-μgΔsng,(2)
A (2) összefüggés sorozatos alkalmazásával minden intervallum középpontjában meghatározható a pálya magassága. Az első intervallum magasságához viszonyított magasság értékeket a táblázat utolsó oszlopában tüntettük fel és az ábrán szemléltettük. Czuczor Lajos (Bp., Fazekas M. Gyak. Gimn., II. o. t.) dolgozata alapján |