Feladat: 1358. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Benkő Tibor ,  Kriza György ,  Németh István 
Füzet: 1976/november, 180 - 181. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Pontrendszerek mozgásegyenletei, Nyomóerő, kötélerő, Energia homogén gravitációs mezőben, Szélsőérték differenciálszámítással, Függvények grafikus elemzése, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1976/április: 1358. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az egyensúly feltétele, hogy az ábrán látható G súlyú testre ható G súlyerő, K=Q nagyságú kötélerő és a karikára merőleges N kényszererő eredője zérus legyen. Ez a feltétel nyilvánvalóan teljesíthető, ha a G súlyú test a karika A, ill. B pontjában van.

 

 

Ha a test az α-val jellemezhető C pontban van egyensúlyban, a G és Q erők között a következő összefüggés áll fenn, mivel az erők vektorháromszöge hasonló az OCD háromszöghöz:
Q/G=l/(m-r),(1)
ahol az ábra alapján
l=(m-r)2+r2-2r(m-r)cosα.(2)
Az előző két kifejezésből a cosα értéke a rendszer egyensúlya esetén:
cosα=(m-r)2[1-Q2/G2]+r22r(m-r).(3)
(3) jobb oldala akkor lesz -1 és 1 közötti szám, ha
mG>(m-r)Q.
Ezen feltétel teljesülése esetén lehet a szóban forgó egyensúlyi helyzetet megvalósítani.
A feladat szimmetriája miatt az egyensúly feltétele teljesül az AB tengely másik oldalán is, így a test a karika négy pontjában lehet egyensúlyban. Ha QG, akkor az A pont stabil, a másik kettő instabil, ellenben, ha GQ, akkor csak a B pont lesz stabil. A probléma részletesebb elemzéséhez már a differenciálszámítás ismerete szükséges.
Az egyensúlyi helyzetek stabilitásának vizsgálatánál azt kell megnézni, hogy a testet kimozdítva a vizsgált pontból, a végzett munka pozitív (stabil) vagy negatív-e (instabil állapot). Mivel a külső munka a test helyzeti energiáját változtatja meg, ezért elég azt megnézni, hogy a helyzeti energiának az adott pontban minimuma (stabil) vagy maximuma (instabil) van.
A rendszer helyzeti energiája az A pontbeli helyzethez viszonyítva α szög függvényében:
E(α)=-Gr(1-cosα)+Q[(m-r)2+r2-2r(m-r)cosα-m+2r].(4)
Ezen függvény ismeretében az egyensúlyi helyzeteket a dE/dα=0 feltételből is meghatározhattuk volna. Az E(α) függvény minimumát, ill. maximumát az egyensúlyi helyzetekben a d2E/dα2 függvény előjele dönti el. Az E(α) függvény második deriváltja:
d2Edα2=[Qm-rl-G]rcosα-Qr2(m-r)2l3sin2α.(5)
Ez a mennyiség az α=0 egyensúlyi helyzetben pozitív, azaz az egyensúlyi helyzet stabil, ha G<[(m-r)/(m-2r)]Q. A B pont akkor stabil, ha G>[(m-r)/m]Q. A C pont mindig instabil, mivel az (5) egyenlet első tagja abban a pontban (1) alapján zérus, a második pedig mindig negatív.
Érdemes megjegyezni, hogy ha (m-r)/m<G/Q<(m-r)/(m-2r), akkor mind az A, mind a B helyzet stabil.
 

 Molnár László