A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A feladatban szereplő ideális gáz molszámát az adatok már meghatározzák. Az állapotegyenletből: A felvett hő megállapításához az I. főtételt használjuk: ahol a külső erők munkája. A gáz által végzett munkát az görbe alatti terület adja meg. Ezek szerint: A továbbiakban célszerű a egységekben mért fajhőt, az ún. molhőt használnunk. (Ennek számértéke az egy mol anyag által egységnyi hőmérsékletnövekedés következtében felvett hőt adja meg, jele C.) Képletben ahol ΔQ a kicsiny ΔT-hez tartozó hőfelvétel. Általános esetben C függhet a hőmérséklettől. Az ideális gáz rögzített térfogathoz tartozó állapotváltozása esetén azonban tudjuk, hogy C= állandó =CV. Az I. főtétel szerint ilyenkor ΔQ=ΔU=CV(m/M)ΔT. A belső energia állapotjelző, ezért minden folyamatra igaz, hogy Az állapotegyenletet is fölhasználva A folyamat során felvett teljes hő tehát | Q=ΔU-Wkülső=(CV/R)(p2V2-p1V1)+(1/2)(p1+p2)(V2-V1). | A molhő kiszámításakor nem járhatunk el úgy, hogy a fenti hőt osztjuk a (T2-T1) hőmérsékletkülönbséggel, hiszen semmi sem biztosítja azt, hogy a molhő állandó legyen. AT hőmérsékletű állapothoz tartozó molhőt úgy kell meghatároznunk, hogy megvizsgáljuk, kis ΔT hőmérsékletváltozás hatására az adott p(V) egyenletű állapotváltozás során mekkora a felvett ΔQ hő, s ezek ismeretében az (1) egyenlet szerint Az első főtétel alapján kifejezzük a kis ΔQ mennyiséget: Ezt behelyettesítve, a következő általános összefüggést kapjuk: | C(T)=CV+Mm⋅p(T)ΔV(T)ΔT. | (2) | Az általunk vizsgált konkrét folyamat p(V) lineáris függvény: | p(V)=p1+k(V-V1),aholk=p2-p1V2-V1. | (3) | Ha ezt behelyettesítjük az állapotegyenletbe, azt kapjuk, hogy V-t kifejezve meghatározzuk a térfogat hőmérséklettől való függését: ahol ΔV|ΔT-t kell még meghatároznunk: | ΔV=a+b(T+ΔT)-a+bT=(a+bT)(1+bΔTa+bT)-a+bT. | ΔT nagyon kicsi, ezért alkalmazhatjuk a összefüggést, így | ΔV=a+bT+a+bT⋅12⋅bΔTa+bT-a+bT=12⋅bΔTa+bT. | a+bT-t kifejezzük (4)-ből, és ezzel | ΔVΔT=12(m/M)(R/k)V+(p1/2k)-(V1/2)=12mMRkV+(1/2)(p1-kV1). | p-t behelyettesítve, C(T)-re a következő összefüggést kapjuk: | C(T)=CV+kV(T)+p1-kV1kV(T)+(1/2)(p1-kV1)⋅12R. | C(T) tehát nem állandó, hiszen V a (4) egyenlet szerint függ a hőmérséklettől. Abban a speciális esetben, ha a p(V) egyenes átmegy az origón, tehát ha p(0)=0, s ilyenkor a hőmérséklettől függetlenül.
Tél Tamás
Megjegyzések. 1. Az általánosan érvényes (2) egyenletből könnyen megkapható a Cp-CV=R összefüggés is. Izobár változásokra ugyanis pΔV=(m/M)RΔT, s ezt behelyettesítve Cp=CV+R. 2. A megoldások között több nagyon alapvető hiba is előfordult. Az egyik a hőmérséklet és a hő fogalmának összekeverése! A másik gyakori hiba az volt, hogy a megoldók egy része az AB állapotváltozás helyett egy izobár és egy izochor folyamat ősszegét vizsgálta. A belső energia állapotjelző, ezért a belső energia szempontjából a két változás egyenértékű. A hő (és a munka) azonban nem állapotjelző, különböző p(V) függvényekkel leírható állapotváltozásokra egészen más értékeket vesz föl a kezdő és végállapotot összekötő pályától függően. Az ezeket a hibákat elkövető versenyzők nem kaptak pontot. |
|