Feladat: 1329. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Tél Tamás 
Füzet: 1976/május, 230 - 232. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): RobertMayer-egyenlet, Egyéb (gázok fajhőjével kapcsolatos), Gázok egyéb állapotváltozása, I. főtétel, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1975/december: 1329. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladatban szereplő ideális gáz molszámát az adatok már meghatározzák. Az állapotegyenletből:

m/M=n=p1V1/RT1.
A felvett hő megállapításához az I. főtételt használjuk:
UB-UA=Q+Wkülső,
ahol Wkülső a külső erők munkája. A gáz által végzett munkát az AB görbe alatti terület adja meg. Ezek szerint:
Wkülső=p1+p22(V2-V1).
A továbbiakban célszerű a cal/mol fok egységekben mért fajhőt, az ún. molhőt használnunk. (Ennek számértéke az egy mol anyag által egységnyi hőmérsékletnövekedés következtében felvett hőt adja meg, jele C.) Képletben
ΔQ=C(m/M)ΔT,(1)
ahol ΔQ a kicsiny ΔT-hez tartozó hőfelvétel. Általános esetben C függhet a hőmérséklettől. Az ideális gáz rögzített térfogathoz tartozó állapotváltozása esetén azonban tudjuk, hogy C= állandó =Cv. Az I. főtétel szerint ilyenkor ΔQ=ΔU=Cv(m/M)ΔT. A belső energia állapotjelző, ezért minden folyamatra igaz, hogy
UB-Ua=Cv(m/M)(TB-TA).
Az állapotegyenletet is fölhasználva
ΔU=(Cv/R)(p2V2-p1V1).
A folyamat során felvett teljes hő tehát
Q=ΔU-Wkülső=(Cv/R)(p2V2-p1V1)+(1/2)(p1+p2)(V2-V1).
A molhő kiszámításakor nem járhatunk el úgy, hogy a fenti hőt osztjuk a (T2-T1) hőmérsékletkülönbséggel, hiszen semmi sem biztosítja azt, hogy a molhő állandó legyen. AT hőmérsékletű állapothoz tartozó molhőt úgy kell meghatároznunk, hogy megvizsgáljuk, kis ΔT hőmérsékletváltozás hatására az adott p(V) egyenletű állapotváltozás során mekkora a felvett ΔQ hő, s ezek ismeretében az (1) egyenlet szerint
C(T)=(M/m)(ΔQ/ΔT).
Az első főtétel alapján kifejezzük a kis ΔQ mennyiséget:
ΔQ=Cv(m/M)ΔT+pΔV.
Ezt behelyettesítve, a következő általános összefüggést kapjuk:
C(T)=Cv+Mmp(T)ΔV(T)ΔT.(2)
Az általunk vizsgált konkrét folyamat p(V) lineáris függvény:
p(V)=p1+k(V-V1),aholk=p2-p1V2-V1.(3)
Ha ezt behelyettesítjük az állapotegyenletbe, azt kapjuk, hogy
[p1+k(V-V1)]V=(m/M)RT.
V-t kifejezve meghatározzuk a térfogat hőmérséklettől való függését:
V(T)=-a+a+bT,(4)
ahol
a=p12k-V12;b=mRMk.
ΔV|ΔT-t kell még meghatároznunk:
ΔV=a+b(T+ΔT)-a+bT=(a+bT)(1+bΔTa+bT)-a+bT.
ΔT nagyon kicsi, ezért alkalmazhatjuk a
1+x1+(x/2),xl
összefüggést, így
ΔV=a+bT+a+bT12bΔTa+bT-a+bT=12bΔTa+bT.
a+bT-t kifejezzük (4)-ből, és ezzel
ΔVΔT=12(m/M)(R/k)V+(p1/2k)-(V1/2)=12mMRkV+(1/2)(p1-kV1).
p-t behelyettesítve, C(T)-re a következő összefüggést kapjuk:
C(T)=Cv+kV(T)+p1-kV1kV(T)+(1/2)(p1-kV1)12R.
C(T) tehát nem állandó, hiszen V a (4) egyenlet szerint függ a hőmérséklettől.
Abban a speciális esetben, ha a p(V) egyenes átmegy az origón, tehát ha p(0)=0,
p1-kV1=0,
s ilyenkor
C=Cv+(1/2)R
a hőmérséklettől függetlenül.
 

  Tél Tamás
 

Megjegyzések. 1. Az általánosan érvényes (2) egyenletből könnyen megkapható a Cp-Cv=R összefüggés is. Izobár változásokra ugyanis pΔV=(m/M)RΔT, s ezt behelyettesítve Cp=Cv+R.
2. A megoldások között több nagyon alapvető hiba is előfordult. Az egyik a hőmérséklet és a hő fogalmának összekeverése! A másik gyakori hiba az volt, hogy a megoldók egy része az AB állapotváltozás helyett egy izobár és egy izochor folyamat ősszegét vizsgálta. A belső energia állapotjelző, ezért a belső energia szempontjából a két változás egyenértékű. A hő (és a munka) azonban nem állapotjelző, különböző p(V) függvényekkel leírható állapotváltozásokra egészen más értékeket vesz föl a kezdő és végállapotot összekötő pályától függően. Az ezeket a hibákat elkövető versenyzők nem kaptak pontot.