A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A ponttöltés elektrosztatikus helyzeti energiája: ha a ponttöltésnek a gyűrű síkjától mért távolsága. Ez az energia a gyűrűn elosztott elemi töltések és a golyó töltése közötti erőhatásokból származó potenciális energiák összege. A ponttöltés gravitációs helyzeti energiája: Ábrázoljuk a töltés teljes energiáját mint függvényét! Két alapvetően különböző esetet kell tárgyalni: Az a) esetben a két test taszítja egymást; ha a golyó egy kicsit is túljutott a gyűrű síkján, akkor már biztosan leesik. Megoldás tehát minden , továbbá azok a értékek, amelyeknél a teljes helyzeti energia nagyobb a -nál mérhető energiánál. Az 1. ábrán vastag vonallal jelöltük a tiltott értékeket.
1. ábra A b) esetben a két test vonzza egymást, és ekkor a golyó azért nem érheti el a talajt, mert a vonzó erő a lefelé eső mozgást még a talajtérés előtt megállítja. Ez a visszafordulás előállhat, ha a kezdeti érték a 2. ábrán vastag vonallal jelölt intervallumon van; ha tehát a gyűrű és a talaj távolsága elég nagy, akkor ez az intervallum teljes egészében tiltott.
2. ábra Ha a potenciálgörbe vízszintes érintője által megszabott értéknél kisebb, akkor a 3. ábrán vázolt helyzet áll elő: a tiltott intervallum kisebb, viszont akármilyen magasról ejtjük a golyót, semmiképpen sem fog a talajra érve ott nyugalomban maradni, mert a rá ható eredő erő pozitív, függőlegesen felfelé mutat (a potenciálgörbe érintőjének meredeksége negatív).
3. ábra Mind az a), mind a b) esetben lehetséges, hogy az elektromos kölcsönhatás olyan gyenge, hogy a helyzeti energia-görbének nincs vízszintes érintője; akármilyen értéknél leesik a golyó (4. ábra).
4. ábra Ekkor nem tudunk olyan helyet találni, ahol az elektromos erő kiegyensúlyozná a gravitációs vonzást. Az algebrai megoldás harmadfokú egyenlethez vezet, amely a numerikus adatok ismeretében numerikus vagy grafikus módszerekkel oldható meg. Végh Endre (Bonyhád, Petőfi S. Gimn., IV. o. t.)
|
|