Feladat: 1271. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Cserti József ,  Gyovay Erika ,  Horváth Gyula ,  Rozlosnik Noémi ,  Schmidt József ,  Szathmári Attila ,  Vass Albert (Debrecen) ,  Zelhofer Walter ,  Zimányi Gergely 
Füzet: 1975/november, 182 - 183. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Newton-féle gravitációs erő, Közelítő számítások, numerikus módszerek, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1975/február: 1271. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A nehézségi gyorsulás a Föld felszínén, a középponttól R távolságban

g(R)=G/m=kM/R2,
ahol k a gravitációs állandó, M pedig a Föld tömege, amely az átlagsűrűséggel kifejezve
M=(4/3)R3πϱátlag.

Egy h mélységű akna fenekén a nehézségi gyorsulás két tag összegeként kapható meg. Egyrészt egy (R-h) sugarú, a teljes Földnél kisebb tömegű gömb gravitációs terét kell meghatároznunk, másrészt figyelembe kell vennünk egy h vastagságú gömbhéj hatását (1. ábra).
 

 

1. ábra
 
 

 

2. ábra
 

Az utóbbiról könnyen beláthatjuk, hogy nulla. Ha ugyanis a gömbhéjat olyan vékony rétegekre bontjuk, hogy a 2. ábrán látható m1 és m2 csonkakúpszerű anyagdarabok már tömegpontoknak tekinthetők, akkor a geometriai hasonlóság miatt
m1/m2=(r1/r2)2,
és így a szemben fekvő részek eredő gravitációs vonzóereje
k(m1/r12)-k(m2/r22)=0.

Elegendő tehát egy (R-h) sugarú gömbbel foglalkoznunk. Ennek felszínén a nehézségi gyorsulás
g(R-h)=kM1/(R-h)2,
ahol M1 a Föld össztömegénél nyilván
(4/3)π[R3-(R-h)3]ϱkéreg
értékkel kevesebb.
Ha a numerikus adatokkal kiszámítjuk g(R) és g(R-h) értékét, a négyjegyű függvénytáblázat pontosságáig azonosnak találjuk ezek számértékét. De még ha ki is tudjuk számítani a különbséget, ez nagyon pontatlan eredmény lesz, hiszen két közel azonos nagyságú szám különbségének relatív hibája mindig sokkal nagyobb, mint az eredeti számok relatív hibája.
Hogy a fenti problémát megkerüljük, határozzuk meg közvetlenül g(R)-g(R-h) értékét, anélkül, hogy g(R)-et vagy g(R-h)-t külön-külön kiszámítanánk.
Azonos átalakításokkal a korábbi képletekből
g(R)-g(R-h)=g(R)hR3ϱkéreg(1-hR+h23R2)-2ϱátlag(1-h2R)ϱátlag(1-2hR+h2R2)
adódik.
Mivel h=1000  m, R=6300  km, ezért h/R és h2/R2 1 mellett nyugodtan elhanyagolható. Azért elegendő ezrelék pontossággal számolni, mert most közvetlenül a különbséget határozzuk meg, nem pedig egy részeredményt.
A feladat számadataival
g(R)-g(R-h)=10  m/s21630033-25,55,5==-5,610-4  m/s2.



Ennyivel nő a nehézségi gyorsulás, ha egy bánya mélyén mérjük. A növekedés abból származik, hogy bár kisebb tömeg vonzását kell figyelembe vennünk, de közelebb kerültünk a geometriai középponthoz. Tovább haladva lefelé, g mindaddig nő, amíg 3ϱ<2ϱátlag, vagyis míg a sűrűség el nem éri az alattunk levő rész átlagsűrűségének 2/3-át.
 

  Horváth Gyula (Budapest, I. István Gimn., IV. o. t.) dolgozata alapján
 

Megjegyzések. 1. A forgás miatt a nehézségi gyorsulás az Egyenlítőn Rω2-(R-h)ω2=hω210-7  m/s2 értékkel csökken, ez valóban elhanyagolható a fentebbi számítás eredménye mellett.
2. Sok megoldó úgy próbálta meghatározni az aknában mérhető nehézségi erőt, hogy az egész Föld gravitációs tere helyett a 3. ábrán metszetben látható csonkított gömb terét vették csak figyelembe, hiszen a két eltávolított gömbszelet tere a P pontban nyilván nulla.
 

 

3. ábra
 

A maradék tömege és súlypontja az adatokból meghatározható. Ez idáig helyes. A hibát ott követték el, hogy a csonkított gömb gravitációs terét úgy számolták, mintha egész tömege a tömegközpontjában helyezkedne el, holott ez csak gömbszimmetrikus testeknél jogos eljárás. Két tömegpont gravitációs tere az egyikhez egészen közel például sokkal nagyobb, mintha mindketten a közös súlypontban helyezkednének el.