A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A vonatra a súlyerőn kívül csak az egyes síneknél ébredő , , ill. nagyságú kényszererők hatnak (1. ábra).
1. ábra Ezek hatására mozog a kocsi az sugarú körpályán sebességgel; ezért ezen erők eredője a kör középpontja felé mutató, vízszintes irányú, nagyságú erő. Komponensekre felbontva:
Mindaddig, amíg a kocsi nem billen fel, a súlypontra vonatkoztatott forgatónyomatékok összege nulla: | | (3) | Lényeges, hogy a forgatónyomatékokat a súlypontra számoljuk ‐ a merev testek mozgásának leírásakor a Newton-egyenletek csak a súlypontra igazak. (Ha a forgatónyomatékokat a pontra vonatkoztatnánk, és (3) helyett a egyenlettel számolnánk, arra a hibás következtetésre jutnánk, hogy független a sebességtől és csak -nál válik nullává.) A három egyenletben négy ismeretlen van. A probléma valójában -re és -re határozatlan ‐ lehetséges ugyanis, hogy a kerekek ,,feszülnek'' a sínben ‐, a gyakorlatban azonban a vonat sebességétől függően vagy , vagy nulla és így szükség esetén ezek is számolhatók. A borulás feltételéhez nekünk most elegendő és , a sínre merőleges nyomóerők meghatározása. Az (1), (2), (3) egyenletekből:
Vizsgáljuk először a nagy sebességek esetén lejtőnek felfelé történő borulást. A sebesség növelésével (5) alapján csökken. A borulás akkor következik be, amikor nullává válik. (A sín csak nyomóerőt tud átadni.) Mindaddig nem borul a kocsi, amíg pozitív, azaz | | (6) | Az egyenlőséggel meghatározott kritikus sebességnél a felső sín nyomóereje (4) segítségével míg az alsó sínnél Ha az (5) kifejezésben azaz (2. ábra), akkor minden sebességértékre pozitív, a vonat sebessége korlátlanul növelhető.
2. ábra A sínekben ható erők ekkor sebességfüggőek, (4) és (5) alapján számolhatók. Túlságosan megdöntött pályán a haladási sebesség alsó határát is szükséges megadni. Ha a vonat nagyon lassan halad, nullává válhat, s a kocsi a lejtőnek lefelé dől. Mindaddig nem történik borulás, míg pozitív, azaz (4) alapján | | (10) | Természetesen a gyakorlatban a pályát csak annyira döntik meg, hogy a megállásra kényszerülő vonat ne boruljon fel, azaz hogy legyen. Összefoglalva tehát, ha a kocsi adatai ‐ és ‐ lehetővé teszik, hogy a (9) és (11) feltételek egyszerre teljesüljenek, ami a egyenlőtlenséget jelenti, akkor a döntési szög megfelelő választásával a vonat bármilyen kanyarban tetszőleges sebességgel haladhat. Ha a (9), (11) feltételeknek egyike sem teljesül az a dőlési szögre, akkor a haladási sebességet úgy kell megválasztani, hogy a | | (13) | tartományba essék. Földvári Csaba (Budapest, Apáczai Csere J. Gimn., III. o. t.) és Horváth Ernő (Székesfehérvár, József A. Gimn., IV. o. t.) dolgozata alapján Megjegyzések. 1. Ebben a feladatban a vizsgált test a , , , , erők hatására mozog körpályán. A testet körpályán tartó erők eredőjét szokás centripetális erőnek nevezni, bár ez a megkülönböztetés félrevezető lehet, mert ezt az erőt általában nem egy test fejti ki. A szokásos elnevezéseknél az erőket származásuk ‐ súlyerő, kényszererő, súrlódási erő stb. ‐, és nem a hatásuk szerint különítjük el. 2. A feladat megoldható a kocsival együtt mozgó koordináta-rendszerben is. Mivel a vonat körpályán mozog, ez nem inerciarendszer. Az együttmozgó koordináta-rendszer használata célszerű lehel, mert a feladat statikai problémává egyszerűsödik, de alaposan meg kell gondolni, hogy a nem inerciarendszerben milyen tehetetlenségi erőkkel kell számolnunk. A tehetetlenségi erők ún. fiktív erők ‐ nem érvényes rájuk pl. Newton III. törvénye (nincs ellenerejük) ‐, bevezetésük jogosságát komoly matematikai számításokkal kell igazolni (lásd: Budó: Mechanika). Jelen esetben csak egy tehetetlenségi erő nem nulla, a centrifugális erő (ami semmiképpen sem a centripetális erő ellenereje). Az egyenletes körmozgás speciális esetében , és a körpálya sugarának irányában kifelé mutat. |