Feladat: 1245. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Földvári Csaba ,  Horváth Ernő 
Füzet: 1975/május, 234 - 237. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Erők forgatónyomatéka, Erőrendszer eredője, Görbevonalú mozgás lejtőn, Centrifugális erő, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1974/november: 1245. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A vonatra a súlyerőn kívül csak az egyes síneknél ébredő K1, F1, ill. K2,F2 nagyságú kényszererők hatnak (1. ábra).

 

 

1. ábra
 

Ezek hatására mozog a kocsi az R sugarú körpályán v sebességgel; ezért ezen erők eredője a kör középpontja felé mutató, vízszintes irányú, F=mv2/R nagyságú erő.
Komponensekre felbontva:
F1cosα-F2cosα+K1sinα+K2sinα=mv2/R,(1)mg+F1sinα-F2sinα-K1cosα-K2cosα=0.(2)


Mindaddig, amíg a kocsi nem billen fel, a súlypontra vonatkoztatott forgatónyomatékok összege nulla:
K1l/2-K2l/2-F1h+F2h=0.(3)
Lényeges, hogy a forgatónyomatékokat a súlypontra számoljuk ‐ a merev testek mozgásának leírásakor a Newton-egyenletek csak a súlypontra igazak. (Ha a forgatónyomatékokat a B pontra vonatkoztatnánk, és (3) helyett a
K2l-G(l/2)cosα=0
egyenlettel számolnánk, arra a hibás következtetésre jutnánk, hogy K2 független a sebességtől és csak α=90-nál válik nullává.)
A három egyenletben négy ismeretlen van. A probléma valójában F1-re és F2-re határozatlan ‐ lehetséges ugyanis, hogy a kerekek ,,feszülnek'' a sínben ‐, a gyakorlatban azonban a vonat sebességétől függően vagy F1, vagy F2 nulla és így szükség esetén ezek is számolhatók.
A borulás feltételéhez nekünk most elegendő K1 és K2, a sínre merőleges nyomóerők meghatározása. Az (1), (2), (3) egyenletekből:
K1=hl[(l2hsinα+cosα)mv2R-(sinα-l2hcosα)mg],(4)K2=hl[(l2hcosα+sinα)mg-mv2R(cosα-l2hsinα)].(5)
Vizsgáljuk először a nagy sebességek esetén lejtőnek felfelé történő borulást. A sebesség növelésével (5) alapján K2 csökken. A borulás akkor következik be, amikor K2 nullává válik. (A sín csak nyomóerőt tud átadni.) Mindaddig nem borul a kocsi, amíg K2 pozitív, azaz
vRg(l/2h)cosα+sinαcosα-(l/2h)sinα.(6)
Az egyenlőséggel meghatározott kritikus sebességnél a felső sín nyomóereje (4) segítségével
K1=mgcosα-(l/2h)sinα,(7)
míg az alsó sínnél
K2=0.(8)
Ha az (5) kifejezésben
cosα-(l/2h)sinα<0,(9)
azaz hl/2<tgα (2. ábra), akkor K2 minden sebességértékre pozitív, a vonat sebessége korlátlanul növelhető.
 

 

2. ábra
 

A sínekben ható erők ekkor sebességfüggőek, (4) és (5) alapján számolhatók.
Túlságosan megdöntött pályán a haladási sebesség alsó határát is szükséges megadni. Ha a vonat nagyon lassan halad, K1 nullává válhat, s a kocsi a lejtőnek lefelé dől. Mindaddig nem történik borulás, míg K1 pozitív, azaz (4) alapján
vRgsinα-(l/2h)cosα(l/2h)sinα+cosα.(10)
Természetesen a gyakorlatban a pályát csak annyira döntik meg, hogy a megállásra kényszerülő vonat ne boruljon fel, azaz hogy
sinα-l2hcosα<0(11)
legyen.
Összefoglalva tehát, ha a kocsi adatai ‐ l és h ‐ lehetővé teszik, hogy a (9) és (11) feltételek egyszerre teljesüljenek, ami a
2hl<tgα<l2h(12)
egyenlőtlenséget jelenti, akkor a döntési szög megfelelő választásával a vonat bármilyen kanyarban tetszőleges sebességgel haladhat.
Ha a (9), (11) feltételeknek egyike sem teljesül az a dőlési szögre, akkor a haladási sebességet úgy kell megválasztani, hogy v a
Rgsinα-(l/2h)cosα(l/2h)sinα+cosα<v<Rg(l/2h)cosα+sinαcosα-(l/2h)sinα(13)
tartományba essék.
 

 Földvári Csaba (Budapest, Apáczai Csere J. Gimn., III. o. t.) és
 Horváth Ernő (Székesfehérvár, József A. Gimn., IV. o. t.) dolgozata alapján
 

Megjegyzések. 1. Ebben a feladatban a vizsgált test a G, K1, K2, F1, F2 erők hatására mozog körpályán. A testet körpályán tartó erők eredőjét szokás centripetális erőnek nevezni, bár ez a megkülönböztetés félrevezető lehet, mert ezt az erőt általában nem egy test fejti ki. A szokásos elnevezéseknél az erőket származásuk ‐ súlyerő, kényszererő, súrlódási erő stb. ‐, és nem a hatásuk szerint különítjük el.
2. A feladat megoldható a kocsival együtt mozgó koordináta-rendszerben is. Mivel a vonat körpályán mozog, ez nem inerciarendszer. Az együttmozgó koordináta-rendszer használata célszerű lehel, mert a feladat statikai problémává egyszerűsödik, de alaposan meg kell gondolni, hogy a nem inerciarendszerben milyen tehetetlenségi erőkkel kell számolnunk. A tehetetlenségi erők ún. fiktív erők ‐ nem érvényes rájuk pl. Newton III. törvénye (nincs ellenerejük) ‐, bevezetésük jogosságát komoly matematikai számításokkal kell igazolni (lásd: Budó: Mechanika).
Jelen esetben csak egy tehetetlenségi erő nem nulla, a centrifugális erő (ami semmiképpen sem a centripetális erő ellenereje). Az egyenletes körmozgás speciális esetében Fcf=mv2/R, és a körpálya sugarának irányában kifelé mutat.